AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

B. A római kori sóbányászat kérdése
Sóvidék római kori sóbányászatának története a szakirodalomban régi múltra tekint vissza. A
XVIII. századtól szaporodnak meg azok a rövid utalások, melyek szerint Sóvárad és Parajd
környékén régi, talán római kori cserepeket, eszközöket lehet találni. A római kori sókitermelés
mibenlétének részletes kifejtése - számos más székelyföldi történelmi toposz megalapozásához
hasonlóan - Orbán Balázs nevéhez fűződik. Sóvidék leírásánál, elsősorban Szováta
kapcsán Orbán római kori sóbányászati nyomokat, eszközöket említ. Szerinte a környéken lelt
római kori érmék, a sóváradi castrum, valamint az általa rómaiként meghatározott utak
egyértelmű bizonyítékai a római kori sóbányászatnak. 15 Ezen a téren a helyzet az elmúlt, közel
másfélszáz év után lényegében majdnem semmit nem változott, a szakirodalom azóta sem
tudott semmi újat felmutatni vagy túllépni ezen a szemléleten. 16
A római kori bányászat
újonnan megjelent monografikus összefoglalása is csupán egy mondatot szentel a sóvidéki
római kori sóbányászat kérdésének. 17
Felvetődik a kérdés, mennyiben állják meg helyüket ma ezek a megállapítások? Mit lehet tudni
a Sóvidék római koráról?
A Székelyföld területén húzódó római limes kérdésével behatóbban először Téglás Gábor
foglalkozott. 18 Azóta a Sóvidék Ny-i peremén található katonai táborok (castrumok) területén
(Énlaka, Sóvárad) ásatásokat végeztek. A limes, illetve úthálózat kutatása terén is jelentős
előrelépések történtek. 19
A modern tudományos kutatásnak mindenekelőtt azon kell alapulnia, hogy a XIX. századi
elméleteket és megfigyeléseket felülvizsgálja és ezeket a helyszínen ellenőrizze. Először is
hangsúlyozzuk ki, hogy az Orbán Balázs és elődei által emlegetett tárgyakból, eszközökből
manapság már egyet sem ismerünk. Nincs okunk arra, hogy a sósziklák körül talált
(bányász)eszközök létét kétségbe vonjuk. Régi, sófejtésre utaló eszközök és nyomok az erdélyi
sóbányászat fő lelőhelyeiről is gyakran kerültek elő. A probléma csupán a tárgyak régiségével
van. Valószínű, hogy a tárgyak többségét a XVIII-XIX. századi leírók sem látták. És a kor
antikvitások iránt érdeklődő divatját utánozták akkor, amikor régi tárgyakat rómaiként határoztak
meg. Az eddigi kutatások, valamint a saját terepbejárásaimon tett megfigyelések alapján
azt mondhatom, hogy a Sóvidéken a Siklódi-kő - Küsmődi-kő - Firtos hegye vonalán húzódó
őr- és jelzőtornyoktól K-re mindezidáig egyetlen hiteles római kori régészeti lelet sem került
elő. Ez a tény pedig igencsak kérdésessé teszi a római kori sókitermelés létének hitelességét.
A szovátai sósziklák környékéről tudomásom szerint a mai napig nem került senkinek a
tulajdonába római korra utaló régészeti lelet. Mivelhogy itt nem is lehet ilyent találni. A Kis-
Küküllőbe jobb partilag ömlő Szováta-vize és Juhodpataka által határolt Földvár (más néven
Amenus) területén állítólag lelt leletek képezték a sóvidéki római kori sóbányászat tézisének
alappillérét. Az Orbán Balázs által életre hívott, majd többek által átvett Amenus római sótiszt,
a Földvár területéről származó római érmék, római eszközök, illetve római téglák és cserepek
valóságalapja erősen megkérdőjelezhető. A művelés alatt álló alacsony dombhát kitűnően
alkalmas terepbejárási megfigyelésekre, illetve leletgyűjtésre. Többszörös helyszíni szemlém és
leletgyűjtésem során nem sikerült XVI(?)-XVII. századinál korábbi kerámialeleteket találnom.
20 Ezekből pedig szép számban. Feltehető, hogy az 1663-ban már „Földvár” 21 néven
feltűnő területen a XVI. század végén Szovátát megszálló népesség már egy lepusztult, csak
maradványaiban álló objektumot talált; ez adott alapot a sajátos helynév létrejöttére. 22
A sófalvi-parajdi sósziklák környékéről még Orbán Balázs sem említ római kori sóbányászati
nyomokat vagy leleteket. Ezek kitalálása új keletű és olyan elemeken alapszik, amelyek
ellenőrzését könnyen megtehetjük. A parajdi múzeum tárlatában római vízvezetékként kiállított
106