AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

ségünknek őrzése az orvostudomány feladata. De a betegségek elleni küzdelem egyik fontos
része a betegségek megelőzésére irányul, s ebben a munkában a közönségnek is segítenie kell
az orvost, ha eredményt akarunk elérni. A közönséget pedig nevelni kell erre, mert csak az az
ember tud egészséges elvek szerint élni, aki az egészséges és beteg szervezet titkaiba
valamelyes betekintést nyer.” A kiadvány valóban közigényt elégített ki és nagy népszerűségnek
örvendett az udvarhelyiek körében.
Az 1930-as évek kiemelkedő eseménye volt az a felmérés, amelyet az Egészségügyi
Minisztérium kezdeményezett és amely egészségügyi offenzíva (campania sanitară) néven vált
ismertté. Kérdőívek alapján számba vették a családok közegészségügyi viszonyait (lakások
helyzete, ivóvíz ellátás, vécék helyzete, szeméttárolás és eltávolítás és így tovább), feljegyezték
a már ismert krónikus betegségeket és a vizsgálatok alkalmával felfedezett új
megbetegedéseket. A felmérés lebonyolításához a helyi orvosok és nővérek segítséget kaptak a
nagyobb központokból, mi több, a katonai szolgálatot teljesítő orvosoktól is. Az 1938-ban
lebonyolított nagyszabású egészségügyi offenzíva két hónapig tartott, és keresztmetszetet
készített az akkori szociális körülményekről, egészségügyi helyzetről, amelynek alapján
körvonalazni lehetett azokat a feladatokat, amelyek a fejlődés érdekében még megoldásra
vártak.
A város és a megye egészségügyi ellátásának fejlődését látszott igazolni a kórházban dolgozó
szakkáderek számbeli növekedése, valamint számos olyan rendelet végrehajtása, amely tágabb
és jobb szervezési-működési keretet biztosított az egészségügyi ellátásnak. A nagy, átütő erejű
változások azonban csak a második világháború után következtek be.
Az egészségügyi ellátás a második világégés után
A székelyudvarhelyi kórház történetében talán egyik legnehezebb és legválságosabb időszak a
második világháborút követő periódus volt. A háború utolsó hónapjaiban az átvonuló front
után - 1944. szeptember 9-én -, a teljesen magára hagyott megyei közkórház szomorú sorsra
jutott. Felszerelésének jelentős részét a visszavonuló csapatok elvitték, és ami maradt, azt a
könnyű zsákmány reményében a fosztogatók széthordták. Mindent elvittek, ami csak mozgatható
volt, az ágyneműket, az ágyak egy részét, a mosdókagylókat, fürdőkádakat, mi több, még
az ablakokra és ajtókra is sor került. Az épületekben nem maradt más, mint a cserépkályhák,
néhány ágy és a vízvezeték.
Az orvosok közül elsőknek dr. Tassaly János, dr. Katona Gábor és dr. Hody Károly tértek
vissza a városba. ők kezdték újjászervezni az egészségügyi életet. Már 1944. szeptember 28-án
Tassaly János irányításával sikerült ideiglenesen berendezni egy húsz ágyas fektetőt az Imreh
szanatórium épületében. Ez a „kiskórház” igyekezett ellátni a sürgősségi eseteket. Súlyos
sérültek kerültek naponta oda, azok, akiket az elhagyott lövedékek, gránátok sebesítettek meg.
Közben igyekeztek a közkórház épületeit is használható állapotba hozni. A gyors javítások
eredményeként, 1945. január 13-án már átköltözködhettek oda a „kiskórház”-ból. Bár az
épületeknek csak bizonyos részeit vehették birtokukba, mégis nagyobb felület állt a
rendelkezésükre, mint a szanatórium épületében. A kórházi tevékenység irányítását dr. Tassaly
János vette át, aki jó szervezői adottságokkal is rendelkezett, és szakértelemmel irányította az
újrainduló egészségügyi tevékenységet. Vezetése alatt már 1945 januárjában beindult a
belgyógyászati osztály, amelyből egy részt a fertőző foglalt el. Az osztályon az alorvosi
feladatokat Gyulai Lili orvostanhallgató látta el mindössze három nővér segítségével, akik a
nappali és éjszakai szolgálatot is végezték.
148