AREOPOLISZ - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

tudunk, amikor a Közgyűlés özvegyek, fizetésképtelen, terményeikben, igásállataikban károsult
gazdák adósságát engedte el. Máskor szegény családnak juttattak gabonát, mivel „keresztényi
kötelesség rajta segíteni”, vagy egy munkabalesetben fél karját elvesztő etetőlegény pedig
minden társulati tagtól három kilogramm búzát kapott. A cséplőtársulatok akkor is a tagok
érdekeit tartották szem előtt, amikor 1931-ben a brassói székhelyű Géptulajdonosok Szövetségének
azon ajánlatát visszautasították, hogy csatlakozzanak hozzájuk és 16 százalékért
csépeljenek. A tagok támogatása általános gyakorlat volt: azokat, akiknek előző évi gabonájuk
elfogyott, előnyben részesítették a cséplésnél, vagy a társulati magtárból búzát adtak kölcsön,
valamint a rászoruló gazdákat a társulati pénztárból jelentős pénzösszegekkel hitelezték meg.
A gazdák összefogására utal az is, hogy minden év elején a számadásos közgyűlés után a tagok
közösen áldomást ittak, vagy egyesületi ünnepélyeket, bálokat szerveztek, amelyeknek
bevételét a társulatok céljaira fordították (raktárépítés). A polgári mentalitás fejlettsége érhető
nyomon a közösségi intézmények, az egyháznak, a falu Zene Egyletének és az iskolai könyvtárnak
a társulatok által való anyagi támogatásában. Végül, arról sem szabad megfeledkezni,
hogy a cséplőtársulatok működése pénzkereseti lehetőséget biztosított a falu lakói számára.
Évente mindkét társulat a gépészek mellé két-két etetőlegényt fogadott fel, fuvarosokat a
gépek működtetéséhez szükséges olaj fuvarozására.
A második világháborút megelőző években a társulatok működése már nehézkessé vált. A
második Bécsi döntést követően Dél-Erdéllyel együtt Halmágy továbbra is Románia része
maradt, ahol a nemzeti kisebbségek zaklatása egyre nagyobb méreteket öltött. A román
hadsereg behívóparancsai elől a férfiak egy része Magyarországra szökött át, másokat pedig a
Târgu Frumos-i vagy a Piteşti-i munkatáborokba internáltak. A cséplőtársulati közgyűléseket
csak hatósági engedéllyel lehetett megtartani. „Az idő rövid volt, az összes időszerű kérdéseket
nem tudtuk úgy megbeszélni és megtárgyalni mint más közgyűlések alkalmával, mindenki ideges,
a világ is beteg, mi is azok vagyunk” - írja a Második Társulat jegyzője. 1941-1946 közt
egyáltalán nem tartottak közgyűlést, hiányoznak ebből az időszakból a jegyzőkönyvek. A
Második Társulat vezetősége 1940-től 1947 januárjáig volt tisztségben: „A második világháború
alatt, a világtörténelem legszomorúbb évei és napjai alatt aszerint töltötte be ezt a
tisztséget, a hogy azt a körülmények lehetővé tették”. 1940-től a társulatokat a hatóságok hadi
kölcsön jegyzésére szólították fel. Ilyen körülmények közt nehézzé vált a társulatok működtetése,
illetve a földek megművelése. A helyzet a háború után sem javult: az 1945-ös földtörvényt
alkalmazó bizottság nem vette figyelembe a falu magyar gazdáinak területi igényeit.
Nehéz, szomorú időszak következett a társulatok és a falu életében.
A két cséplőtársulat egyesítésének gondolata már 1940-ben felmerült, mivel a katonai
mozgósítás következtében a falu férfi lakosságának egy része ideiglenesen elhagyta otthonát s
így a társulatok fenntartása megkívánta a közös összefogást. A csatlakozás kimondására csak a
háború után, 1947. január 20-án kerülhetett sor, s ezentúl az Egyesült Társulat néven
működött. Ez alkalommal elhatározták, hogy a társulatot jogi személyként fogják a jövőben
működtetni, melynek megszerzése szükségessé tette a társulati leltár összeállítását és az új
alapszabályzat kidolgozását. Ekkor a társulat két német gyártmányú, Lanz-típusú traktorral,
két cséplő- és egy herefejtőgéppel rendelkezett.
A két társulat csatlakozásának kimondásakor a tagok hitték, hogy „csak együttesen indulhatunk
egy boldogabb jövő felé.” Hamarosan azonban ráébredtek a rosszat sejtető valóságra,
arra, hogy a Groza-kormány csak szavaiban demokratikus, intézkedéseivel a magántulajdon
korlátozására és erőszakos felszámolására törekszik. A falusi népet gabona beszolgáltatásra
kötelezték, nagy földadót róttak ki. A társulatot rendeletben utasították, hogy a cséplést a
határban végezzék hatósági felügyelet alatt, akik minden tagtól külön vámot szedtek. Mindezt
csak tetézte az 1947-es nagy szárazság miatti gyenge gabonatermés és a pénz értékének
18