BÖRZSÖNYI HELIKON

Sült csirke – grillezve
Zebegény, a Lippai család mesebeli búvóhelye volt. Hétvégeken ide menekültek az urbanizált városból, jó levegõt
szívni, csendes helyen pihenni, emberektõl távol lenni, finomakat enni, inni. Túl voltak az építkezésen, Tóni bácsi gerince is
rendbe jött, a kialakított komfort némi beszoktató tréning után már mûködött is. A kezdet kezdetén – köszönhetõen a
mindig szolgálatkész Skoda autónak – ivóvizet kellett felvinni a hegyre. Nagymarosnál, az utcai csapnál feltölteni a szögletes
kannákat, helyet hagyni a sörnek a kocsiban, meghívni a vendégeket, nehogy nagyon csöndesre sikeredjen a hétvége.
Történt ez hasonló szervezés során, csupán annyival volt fûszerezve, hogy most grill-csirkesütés lesz. Mondhatnánk
azt mai szóhasználattal: - kerti-parti – ott a hegyen! Tóni bácsinak volt egy csodás szerkezete, lehet, hogy még most is
megvan, legalább is az emlékezetben, melyre fel lehetett négy csirkét is tûzni, a forgó részeket, rögzítõ lábakat le kellett a
földbe szúrni, és a rúd két vége egy-egy ilyen álló tartórészen forgott, nyugodott. Kis hajtókar is társult hozzá, hogy a
pirulásban az egyenletes forgás folyamatosan biztosítva legyen. A forgató, ugye, mert ezt kézzel kellett tenni, üzemanyagként
sört kapott, mert a tûz mellett ez jól is esett. A négy csirke, legalább is kinézetre szépen mutatott a felfûzött nyárson,
pácolva, fûszerezve. Össze is állt a sütõszerkezet, csupán „beüzemelése” akadozott. Elõször az összekapcsolással voltak
bajok, majd a tûz nem akart „tüzelni”, a rárakott faszén sem izzott úgy, ahogy annak kellett volna. Tehát technikai bajok
sorozata zavarta a négy csirke elszánt pirulását. Az idõközben a társaság az aperitif italok elfogyasztása miatt éhesebb és
éhesebb lett. Így elõételként zsíros kenyeret fogyasztottak. A magát kezdetben csirkének valló, így tolldíszeitõl megfosztott
grillezésre váró hústömegekrõl csak késõbb derült ki, hogy lányságukon régen túljutott, letojt tyúkok voltak, akiknek már
e mûvelet nem volt kedvükre való. Ezt azzal mutatták ki, hogy lassan sültek, kevésbé pirultak el, nem volt szégyellni
valójuk! Az éhes vendégek pedig körülülték a forgó nyársat, és elégedett arccal majszolták a zsíros kenyeret, annak
reményében, hogy ebbõl egyszer majd sült csirke lesz.
A mûszertáska
A kis faluban költözésünk elején történt még, amikor Tóni bácsiék még nem választották következõ lakhelyüknek a
közeli Vác városát. Pár szomszédi találkozáson voltunk csak túl, sokat még nem tudtunk egymásról. Tóni bácsiról, a
szomszédról csak annyi információm volt, hogy a „magas járási hivatalban” dolgozik, amely olyan hét-nyolc kilométerre
van. Ezt a távolságot egy motorkerékpárral teszi meg reggelente, majd késõ délután vissza.