BÖRZSÖNYI HELIKON

Fehér gólya (Ciconia ciconia)
Senkinek nem kell bemutatni, mind fekete-fehér tollruhája, mind méltóságteljes táplálékkeresõ sétája, mind röpte jellegzetes.
Csõre lába piros, de a már anyányi, ugyanakkor még fiatal madarak fekete csõrükrõl különíthetõek el. Teljes hossza kb.
100 cm, míg szárnyainak fesztávolsága 220 (!) cm, súlya 3-4 kg.
Szokásai között jellemzõ, hogy gyakran pihen fél lábon a meleg déli órákban, vagy este, éjszaka, mindig a széllel szemben
száll fel miközben elõtte pár futó ugrást végez elrugaszkodás gyanánt. Felemelkedéséhez rendszeresen kihasználja a felszálló
légáramlatokat, röptében, mely nehézkesnek tûnik, nyakát kissé megtörve lefele tartja. Hangjuk minimális, a fiókák nyöszörgõ
hangon kérik a táplálékot, de ez is ritkán hallható, az idõs madarak gyakorlatilag a jól ismert kelepelésükön kívül némák.
Kerüli az összefüggõ erdõket, kedveli a facsoportokkal tarkított tocsogókat, vízborított helyeket, réteket, ugyanakkor az
összefüggõ nádasokat ugyancsak kerüli. Az ember közelsége nem hat rá zavarólag, sõt fészkelõ helyül elõszeretettel
választja, választotta a kéményeket, öreg fákat, ma inkább a villanyoszlopokat.
Hazánkba márciusban hozzák meg a tavaszt, de augusztusban a csapatok már gyülekeznek egy-egy legelõn, kaszálón és
sáskakeresgélés közben egyeztetik vonulási útvonalukat, mely vissza akár Dél-Afrikáig 13.000 km-es utat is jelenthet. A
csapatok nappal, magasan és minden különösebb alakzat nélkül vonulnak.
A gólyák ragaszkodnak fészkeikhez, de a hiedelmekkel ellentétben párjaikhoz már nem feltétlenül, ami néha akár végzetes
perpatvarokhoz is vezethet gólyáéknál.
Fészkeiket évente tatarozzák, így lehetnek azok akár 1,5 m magasak és több mázsa súlyúak is. A gólyák jelentõs része
csupán öt éves korában kezd költeni, de akár húsz évesen is fészkel még. A tojásrakás és költés kezdete április második
fele, a szülõk felváltva kotlanak és õrzik a 30-34 nap alatt kikelt fiókákat.
A táplálékot ugyancsak felváltva hordják utódaiknak és öklendezik azt a fészekbe. A táplálékuk – talán meglepõ, de –
elsõsorban sáskák, más rovarok, ezeken kívül rágcsálók, békák, hüllõk, kevés hal, esetleg madárfióka.
Hazánkban kb. 5000 pár költ, fokozottan védett.
Fekete gólya (Ciconia nigra)
A fehér gólyánál valamivel kisebb madár, szárnyának fesztávolsága sem éri el azét. Csupán hasi oldala fehér, egyébként
egyöntetûen fekete madár fémes csillogással. Csõre és lába az elsõ évben zöldes, a másodikban szürkésvörös, a harmadiktól
vörös, a párzási idõszakban élénkpiros.
Félénkebb, tartózkodóbb természetû madár, ennek megfelelõen az öreg lombos és elegyes erdõk lakója, elsõsorban nagy
folyóink árterületein. Ott is annak legháborgatatlanabb részeit választja költõhelyül. Magányosan, páronként költenek.
Fészküket különbözõ magasságokban építik, évente tatarozzák, néha ragadozó madarak régi fészkét veszik át, s újítják
fel, gyakran tartanak fenn váltófészket is. A fészkük belsejét kibélelik és abban keltik ki 2-5 db fehéres tojásukat, 30-35
nap alatt. Szintén felváltva kotlanak, de éjszaka csak a tojó ül. A fiókák csõre kezdetben citromsárga, késõbb szürkészöld,
lábuk ólomszürke.
A szülõk az elsõ három hétben 3-5 óránként etetik a fiatalokat, melyek kb. két hónapos korukban válnak repülõsökké.
Táplálékát tekintve a fekete gólya arányaiban nagyobb mennyiségben fogyaszt halat, melyek 25 cm-es nagyságig képezik
eleségét, ezen túl vízi rovarokat, gõtéket, békákat, a réteken egyenes szárnyúakat (sáskákat), rágcsálókat, madárfiókákat
fog.
Költözõ madár, a fehér gólya után két héttel érkezik hazánkba és augusztus-szeptemberben vonul el, a fehér gólyák
társaságát kerülve, inkább ragadozó madarakat választva útitársul. Mi elsõsorban a tavaszi és õszi vonulásukkor figyelhetjük
meg példányaikat az Ipoly kiöntésein, rétjeinken, kaszálóinkon.