BÖRZSÖNYI HELIKON

AUDITOR
Szávai Attila írása
Minden meccs megnyerõdik
Reggel, mikor még épp csak viszket a nyári nap az égen, Aloe Vera már édesapját kereste. Tivadar, Tivadar (édesapja)
ordította a faluszélen, messzire hordta a szél a fiatal hangot, ezt az éteri édességet, mint mikor három dobostortát csuksz
egy zongorába, majd cziframód klimpírozni kezdesz. Aloe Vera eszébe jutott aztán, hogy édesapja locsolja a pályát, készíti
a gyepet, keni fel a tizenhatost, csúszik a napfény a fütyülõs jókedvén. Csússzunk hát mi is tovább.
***
Alternatív mérkõzés. Lássuk közelebbrõl, ha hamis is. Álljunk az öltözõépület (ha van) salétromszínû fala alá, az öltözõszagot
és a büfésátor zaját itt-ott madárcsivit fûszerezi. Súlyos, nehéz, aszfalt sûrû levegõ. A pálya szélén, mint kislibák, nézelõdnek
a szurkolók, rokonilag, barátilag, futballilag. Tapossák a füvet vidáman, lúdtalpasan. A mérkõzés jelentõségét a Snidling
Szekurity védi, személy- és vagyonõrzi. Biztonsági nadrágszíjakba fûzött kolbászpuha gumibotokon játszanak a vaskos
ujjak. Ütik a biztonsági autóból kibuggyanó lakodalmas zene ritmusát, az a szép, az a szép, akinek van zenegép. A háttérben
a falu szép panziója, az erkélyeken szurkolókedvû vendégek könyökölnek, távcsõvel, teleobjektívvel, várják a kezdõrúgást,
mint angyalok az elsõ ikes Igét (anno). A panzió neve alatt szépen megcsillan a napfény a három csillagon.
***
Aloe Tivadar becsületesen tömzsi ember (lusta, mint az ólom), lelke akár akármelyikünké, pályagondnok a megyeháromban,
locsol, füvet nyír, vonalaz, bírót szid, általában tökmagozik (esetleg szotyi, ha így szottyan kedve), ritkábban szurkol a
hazaiaknak. Egyre ritkábban. Aloe Tivadar szerint egy pályagondnok nem lehet elfogult egyik csapattal sem, talán csak a
Jóistenkével és az angyalokkal. Azok meg nem igen rúgják a bõrt, legalábbis nem ilyen értelemben. Aloe Tivadar, ha
mérges valakire, gyakran szokta magában mondani (ordítani): az Isten rúgja le az orcabõröd. És mivel Tivadar lelkes
rajongója a filozófiának, hát nem állanak tõle túl távol az olyan metafizikai ötletek (önnön tökevédõ sorfal), mint: ajándék
fognak ne nézd a lovát.
Lánya, a marcipánhangú Aloe Vera, miután fél óra keresgélés és ordítozás után ráakad édesapjára, azt mondja elsõként,
Tivadar, ha ezen a mai meccsen is a bírónak (játékvezetõnek) fogsz szurkolni, világgá megyek (mint a felhõk). Aloe Vera
nehezen viseli apja különc szokásait, többek közt azt, hogy babonából tizenhárom darabból rakta össze a locsolótömlõt.
Amibõl, mire a végére ér a víz, már csak lusta folydogálás lesz, nem ám spricni a világba, szárbaszökk, virágzani, fotoszinti,
zöldellkedni, talaj menti szivárvány, kacagó bogarak, pajkosan kacsintó rovarszemek. Nem. Aloe Vera aztán a meccs
kezdete felõl érdeklõdik.
***
Aloe Tivadar szerint (a folydogáló slagvéggel mutogatva), ez is szimbolizálja a mai társadalmat, hogy mire egy barátságos
eszme, ideálideológ, szellemi tutifrankó eljutna oda, ahová kell, nem marad semmi belõle. Útközben elmarad a nyomás,
elveszik a szisztéma. Nem marad más, csak a görcsölés, a feszülõ nyaki verõerek, a vörösbe hajló arcpír lüktetése, tébláb,
csordoga. Aloe szerint ez olyan, mintha az elmormolt imákat slaggal locsolnák, nehogy normálisan felérjenek a helyükre,
tessék csak küzdeni, bízva bízni, mállani kicsit, maszatolódni, hullani vissza, gravitálni, mint a galambfos.