BÖRZSÖNYI HELIKON

Majd ráeszmél, jobb, ha lazíthat. Mára leginkább
Hérától szabadulnék; vége sosincs panaszának,
Szörnyen unom cserfes szavait; bár fõzni tanulna!
Hascsikarást, heveny émelyt vált ki naponta a nektár,
Frász-nyavalyám okozója, ha tölt ambrózia-koktélt;
Habzsolnék inkább ananászt, kipirult pipi-hússal,
Serben fõtt gödölyét tárkonnyal, sajtreszelékkel,
Friss, ropogós zsíros kenyeret lilahagyma-szelettel,
Vagy mint Párisz, sült ürücombot kapribogyósan,
Mellé ciprusi tûz aranyát hörpintve fenékig,
S desszertként Helené hóhalmai… (Csordul a nyálam!)
Ó, az a kor volt ám gyönyörû, amidõn Európé
Kényeztette heves bikatestem hab-nyoszolyánkon!
Most, mint vén, mekegõ kecskét, méltán kiröhögne.
Visszavonulnék, csakhogy utódként kit jelölök meg?
Még gebinesként sem vállalnák; nem hülye egy sem!
Afrodité tán hajlana rá, no de szõke macára
Hogy testálnék oly hivatalt, amely észt is igényel?
Hermész lenne nyerõ, neki jelleme érleli sanszát,
Mert legitim hatalommal a tolvaj gyûjti a suskát,
S részesedést tud – bár fanyalog – perkálni belõle…
Alkudnék: kincs, préda helyett pár napra az asszonyt
Zárja Eólusz barlangjába! Kirúgni a hámból
Kedvem szottyant; váltig üzenget vén Dionûzosz,
Csakhogy Héra-banyám rám esküdözik: mogyorómat
Megcsavarintja, ha földi cicussal lát enyelegni.
Lám, bonyolult dolog élni, örökké meg különösképp;
Titkos bugyraiból még én-isten se lelem meg
Bölcs kiutam: bár hozzám jut döntésre a patvar,
Közröhejes dolog Én-Felségem elõtt könyörögnöm.
AZ ISTENEK PIKNIKJE HELIKÓN HEGYÉN
Mnémoszüné, emlékezet anyja elérte: a kérés
Helyre talált szférás zene vájta királyi fülekben.
Parnasszosz tetején gyülekeztek az isten-utódok,
Várva megérkeztét ész és hatalom nagyurának.
Vendéglátók kis csapatát sereg észre se vette;
Ekkora nyüzsgésben ki törõdött pár csacsi lánnyal,
Kik zeneszóval, verssel, tánccal jártak elébük!
Inkább vizsla szemük kutatott étkekre, italra,
Ösvényt gyúrva maguknak arany saruval, könyökükkel.
Ég horizontján felragyogott Heliosz fogatában
Büszke Zeusz koronája; a kornuk hangja köszönti.
Jól döntött az öreg, hogy a Nappal jött; a menetrend