BÖRZSÖNYI HELIKON

Már csak azért is, mert bõven jóllakhattak, szólt közbe a legkisebb fiú. Arad hatalmas. Ma a román és magyar népesség
arányszáma pont fordított az eredetinek.
A kisboltban román nõ adta reggel az igazi, jó kenyeret, olyan íze volt, mint amit annakidején öreganyám sütött a
kemencében. Látta, hogy nem tudok románul, mosolyogva magyarra váltotta a szót. Aztán voltam egy áruházban, megbízások
alapján vásárolni különféle bõr-holmikat. Három miniszoknyás vihogott azon az osztályon, elmagyaráztam, nagyjából,
hogy ne nézzenek dilisnek, ezek mûbõrök. Legyintettek, azt mondja egyik a másiknak: hülye ember. Na, ez is tud magyarul,
gondoltam. Elmentek, rám se néztek. Rátaláltam egy magyar mérnökre, aki elvitt engem vásárolni, mert folyékonyan beszél
négy nyelven. Hát nagyon sok élményem volt, érdekes, hogy beszélgettem egy román vendéglõssel, akinek a gyerekei
magyarul is tudnak, mint õ, mert az anyjuk marosvásárhelyi… tudja, mondta, nálunk van az emberanyag, maguknál meg a
tudás. Lehetne itt valami jobbat csinálni egyszer.
Csaucseszku csináltatott óriási lakótelepeket, telenyomta mindenféle elmaradott északi népeivel. Egy ilyen panelházban
például úgy van, hogy minden négy lakásra jut egy illemhely. De ezeknek az is jó, ez is fölemelkedés, hisz otthon a fenekébe
fújt a szél, mondta Gyula a meggyógyult alkoholista. Nagyon mûvelt, szeretõ szívû keresztény.
Tanárral is találkoztam, amiket mesélt, hogy mennyire ki volt nekik adva, hogy a vallástól tiltsák a gyerekeket, ugyan az,
mint itthon volt. És hétköznapokon, és ünnepen, boltban és piacon, családi vacsorákon mindig elõjött az a béke-diktátum…
Mert Trianon nem békeszerzõdés volt, hanem diktátum. Mely a történelmi Magyarország olyan szétdarabolásához vezetett,
amely biztosította a Nyugat zavartalan gazdasági, társadalmi, kulturális felemelkedését és teljes befolyásának érvényesítését
ebben a térségben! Nem kell nekünk hasra esni az ún. Európai Unió elõtt. Trianon minden felelõsségét a „kisantant”
nyakába varrták, elterelték a figyelmet arról, miképpen számolják fel Kelet-Európa természetes centrumát, leszámoltak az
ezeréves riválissal. A Kárpát-medence szétdarabolásával Közép-Európa elvesztette politikai, kulturális, és nem utolsó
sorban gazdasági jelentõségét. És ez az érdekszféra dobta Közép-Európát a sátáni szovjethatalom karjaiba.
Mind Erdély, mind Kárpátalja, úgy a Felvidék, mint a Vajdaság és az Õrvidék, meg a Délvidék elcsatolása olyan mesterséges
alakulatok létrehozása volt, melyeknek létezését a történelem nem igazolta, lásd: szét is bomlottak. A jövõ emberei csak
egy Kárpát-medencében együttgondolkodó népek gyermekei lehetnek, ezt már Kossuth megírta a „Dunai konföderációban”,
a számûzetésben. Azóta is tengünk-lengünk mindnyájan, meg nem tudunk disztingválni, és bajainkat ráhárítjuk a másik
nemzetiségre. Trianon normális feldolgozása nélkül soha nem lehetünk otthon a saját történelmünkben! 1945 után a történelmi
igazságot (mint minden más igazságot) a politika diktálja. Elég volt ebbõl, hogy már egy évszázada sulykolják a nemzetközi
(és elhülyített hazai) közvélemény elõtt a magyarság kollektív bûnösségét.
A mi társadalmi tudatunk történelmi tudatát az Osztrák-Magyar-Monarchia idején kikezdte az irányított történészeknek az
õsi civilizációkkal összekapcsoló magyar eredettudatot kiváltani, eltüntetni, és „finnugrisztikával” behelyettesíteni.
Ama bolsevik internacionalizmus folytatta a történelmi tudat kilúgozását. És itt a veszély: napjainkban ez átadja helyét egy
„liberális” globalista kozmopolitizmusnak, így aztán zavart keltenek, zûrzavart kavarnak az agyakban, így kell állandósítani
és tovább gyengíteni nemzeti öntudatunkat. 1989 után sem itt, sem határainkon túl egy politikus se tud érdemi válaszokat
adni a valódi kérdésekre. Itt és határainkon túl a magukat átmentõ diktatúra-vezetõknek nem is lehet érdemi válaszuk. Hit,
erkölcs és becsület nélkül lehet élni, de minek? Ez tulajdonképpen a magyar embernek nem a világa, mert õ szeretetben,
békében jól elvan szalonnával, hagymával meg paprikás krumplival. Nem tudom, hogy miért folytatjuk ezt a politikát a
szovjet csapatok kivonulása után. Röviden ez a válaszom a december ötödikei szavazás eredményére, mikéntjére, hatásaira.