BÖRZSÖNYI HELIKON

VIDECZ FERENC
PAJZÁN PARNASSZOSZ
A MÚZSÁK KONSPIRÁCIÓJA
Kongresszoszt tartottak a múzsák hûs Aganippé
Tiszta vizénél. „Cserbe’ hagyott minket Muszagétész,
Már csak a ló- s kocsiversenyeken forgatja a pénzét.
Bukmékerségért falovat nyert; rajta ügethet
Trója faláig!” – nyújtja a szót Polühümnia gúnnyal.
Kontráz Melpomené: „Eleven ló lenget olyan részt,
Mit neki adnék részesedésként!” Toldja Erátó:
„Marszüasz elleni új versengést kéne kiírnunk!”
„Voksomat én már másra cserélném! – így Euterpé.
Kalliopé: „Szégyen, mint játszott gyatra szimultánt:
Mind a kilencünkkel kukorékolt; köd nehezült ránk,
Nem lanttal, fuvolájával bûvölt el az álnok!”
„Hogyha felültethetnénk, most õ lenne a vesztes” –
Töpreng Terpszikhoré. Csiklandja az ötlet Erátót:
„Hajdan is azt tettük, mikor õ tanított lovagolni?
Régi bajunk: tunikánkban hordjuk ahilleszi sarkunk,
Ezt használta ki csak, s miután Helikón magasába
Feltaszigáltuk, jó nagyokat tesz csacska fejünkre.”
„Állítják – deli Thália szól –, ez a rotty, koca-lantos
Büszke Homéroszt is Hádész mélyére vetette,
Daktilikus, szép hexameter-folyamát irigyelve.
Isten-atyánk pártolta Homért, végül kiegyeztek:
Vakság sújtsa a dalnokot, érje be ezzel Apollón.”
„Csak lotyogunk – summázza Uránia –, jöjjön a lényeg!
Szümpozionra az isteneket hívjuk hamar egybe!
Ihlet-adó Kasztália-forrás, légy segedelmünk!
Mûvészet s tudomány meghal, ha szolóni aranykor
Hamvaiból nem támad fel. Kérjük meg anyácskát,
Mnémoszünét, vigye kérésünket az isteni trónhoz!”
Hallja Zeusz, lekacsint odafentrõl: „Ó, Atyaisten,
Kontyuk alatt mit fõznek a lányok? Küldöm Apollónt;
Asszonyi pengecsatánál jobban semmi se borzaszt.”
ZEUSZ PANASZA A MÚZSÁKHOZ
Ezredek óta nyüvöm fenekemmel az isteni trónust;
Tyúkszemeket tört rajta a márvány; vásik a kõ is…
Ifjan az ember még hatalomra, magasra törekszik,