BÖRZSÖNYI HELIKON

Szombatra virradóra Tüske rugóként pattant ki ágyából és sietett mosakodni, aztán senkivel sem törõdve szedte lábait
egyenesen a civilek mûhelyéhez. A katona kollégái már szinte orroltak Palira, aki néha úgy viszonyult hozzájuk, mintha nem
egy alakulatban teljesítene velük szolgálatot. Dumitruék ott várták a mûhely elõtt, feketéket szürcsölgetve cigarettáztak.
-Jó reggelt emberek! - üdvözölte õket Tüske hangosan.
-Adjon isten! – viszonozták a testvérek.
-Minden rendben van? – kérdezte Pali kissé aggódva.
-Nyugodjon meg, hiszen a megbeszélés alapján cselekedtünk. – válaszolta Vasile, az idõsebbik Dumitru testvér.
Erre Pali is cigarettára gyújtott és erõltetve mímelte nyugodtságát.
-A fizetség majd ott a helyszínen történik, ha megérkeztünk szállítmányunkkal. – figyelmeztette Tüske a testvéreket, aztán
arra hivatkozva, hogy nemsokára visszatér, elillant a parancsnokság irányába.
Szabadságtöltését igazoló engedélyét sietett kiváltani a kapitány irodájából. Rövid üdvözlés után a parancsnok
hirtelen elkezdett hagyatkozni.
-Csak annyit szeretnék még a figyelmedbe ajánlani, – hadarta a kapitány – hogyha közbejönne valami sürgõsebb eset,
akkor a bátyád telefonján foglak értesíteni.
-Igenis, megértettem! – mondta keserû szájízzel Tüske, aki magában morgolódott, hogy még szabadságának ideje alatt is
érheti meglepetés.
Azzal kezet nyújtott a kapitány és röviden kijelentette:
-Kellemes idõtöltést kívánok! – aztán következett finomabb dördüléssel a „most távozhatsz!”.
Pali némán tisztelgett, aztán hátra arc, kifordult az iroda ajtaján. Kissé furcsállta a kapitány viselkedését, de nem
törõdve a részletekkel, máris loholt, hátizsákjával vállán, vissza a Dumitru testvérekhez. A hátizsákban már ott lapult a
karton cigaretta, amit a szállítás után szándékozott átadni. Dumitruék izgatottan várták érkezését, mivel a szállítmány
útrakészen állt az induláshoz, aztán mindannyian felpattantak a csukott teherszállító kiskocsira és elindult velük az autó a
kijárati kapu felé. Lerescu tizedes ott fityegett a kapunál, aztán sorompót emelt a jármû közeledésekor. Minden a megbeszélés
alapján történt. Pali kihajolt a teherszállító ablakán és összecsapta tenyerét Lerescuval. A tizedes menetközben utána
kiáltotta:
-Élvezd a szabadságodat!
-Megpróbálom. – válaszolta Tüske, amit már úgysem hallott Lerescu, miközben az ablak lassan felhúzódott.
Az út borzalmasan hosszúnak bizonyult, hiszen Palinak a teste mindvégig a gyomoridegtõl remegett, s igazából a
szavak sem hagyták el száját. Fényes nappal, õszintén megfogalmazva egy engedélyezett lopás volt folyamatban. Talán már
alig várta, hogy szerencsésen véget érjen ez a fajta vállalkozás. A Parázs utca következett, ahol lassítania kellett a
teherszállítónak, mivel a tömbházak között játszadozó gyerekseregek szaladgáltak. Nyomban körbevették az autót, miután
az lassított és megállt. Tüskének már hevesen éget az arcbõre, miközben cselekednie kellett hirtelen, persze feltûnõség
nélkül. Kilépett az autóból és rohant fel a lépcsõkön, értesíteni az ezredest. Mintha összebeszéltek volna, Postelnicescu
ezredes már várta kezében a garázskulccsal.
-Mondjad öcsém, sikerült? – kérdezte aggódva Palitól.
-Eddig minden a legnagyobb rendben. – válaszolta Tüske kissé magához térve, már nyugodtabban, aztán mindketten
lesiettek a lépcsõkön átvenni a portékát.
Dumitruék odaadóan segítettek behordani a szétszerelt szõlõlugast a garázsba, melynek minden egyes darabja
gondosan be volt csomagolva papírba. Végre sikerült a tranzakció, aztán mindenki megelégedve eltûnt a színhelyrõl. Az
ezredes örömében a vállát veregette Palinak, miközben lassan haladtak fölfelé a lépcsõkön.
-Holnap Florentina asszony és a családom többi tagja vidékre indulnak rokoni látogatásra, – súgta oda Tüskének az
ezredes – végre alkalom arra, hogy magunkra maradjunk, mi férfiak, a lugas összeszereléséhez. – apropózott Postelnicescu.
-Rendben van, hiszen amúgy is meglepetésnek szántuk. – helyeselte Pali, aztán kezet csaptak és beléptek az ajtón.
Az ezredes házi pálinkát vett elõ és megkínálta az esemény fõkolomposát, aztán nevetve koccintottak, mint valami
cinkostársak egy gyanús ügy elõtt. Nemsokára megérkezett Florentina asszony, aki sebtében ebédet melegített és mit sem
sejtve a nagy tervrõl, ebédelni hívta a férfiakat. Szerencséjükre nem volt beszélõs kedvében a háziasszony. Enyhe fejfájás
gyötörte és ebéd utáni pihenésre vágyott. Az ezredes, egy ízletes feketekávé mellé meghívta Palit cigarettázni az erkélyre.
Végre alkalmuk született megbeszélni a hátralevõ részleteket, aztán õk is pihenni tértek a kellemesen hûvös lakásban.
Tüskét a szellemi kimerültség mély álomba kergette, aztán valamikor késõ este, mintha medveként átaludta volna téli álmát,