BÖRZSÖNYI HELIKON

A citromsága autónak letörött az antennája. A zöld kisautónak kitörött az elsõ kereke, a kék kisautónak kitörött a lámpája.
Egy másiknak meg az ajtaja hiányzott. Néztem a gyereket és gondolkodtam, vajon miért tette tönkre az autóit. Nos,
hamarosan megkaptam a választ. Marcika nekiállt autózni, de úgy, hogy azt szemmel sem lehetett követni. Törökülésben
ugrott ide, ugrott oda, miközben vadul tologatta az autót. Na, nem sokáig tologatta, úgy letörött az új tûzoltóautónak a
létrája, mint a pinty!
-Nem baj! Anya majd veszel másikat ugye? – Kérdezte az anyukáját. – Attól tartok, hogy ezúttal már nem. – Válaszolt a
mamája. – Figyelj csak rám, mennyi kisautód van, és mindegyiknek van valami hibája. Addig bizony nem veszek neked
semmit, amíg meg nem tanulod, hogyan becsüld meg a játékaidat, és hogyan tarts rendet közöttük.
Ezen az éjszakán Marcika nagyon nyugtalanul aludt. Mély álomba szenderült. Talán egy álomtündér segítette ebben. Nem
tudom. De az biztos, hogy igen mélyen aludt, mert eljutott az álmok birodalmába. A játékok országába. A játékok országában
pedig vannak városok, babák városa, építõkockák városa, kisautók városa, és még sorolhatnám. Nos, Marcika vajon
hová került? Úgy bizony, a kisautók városában. És csak ámult és bámult, annyi kisautót még sohasem látott, mint ami ott
volt. Mindenféle! Nézte, csak nézte, gyönyörködött a sok színes csodában. És egyszercsak mit lát? Nos igen. Az õ
kisautói jöttek vele szemben. Egyiknek a kereke hiányzott. Az bicegett. A másiknak a lámpája volt betörve, az csak egy
szemmel hunyorgott. A harmadiknak az antennája volt eltörve, az össze-vissza csalinkázott. Meglátták Marcikát és
mindannyian nekiestek. – Mit tettél velünk, te kisfiú! Nem akarunk a te birtokodban lenni. Mi olyan kisfiút szeretnénk, aki
szépen játszik velünk, nem tesz kárt bennünk. Nézte Mártonka az autóit, még csak válaszolni sem tudott. Olyan nagyon
megdöbbent. És a nagy ijedelemtõl, vagy csak az álomtündér hozta vissza, de visszakerült a mi világunkba. Felébredt, és
nagyra kerekedtek a szemei. – Anya, anya! – ugrott ki az ágyból. – Kérlek, segíts nekem megjavítani az autóimat. –
Tényleg? Csodálkozott az anyukája. És azt hitte, hogy az õ dorgálása hatott így Marcira. - Nos, rendben van, segítek. És
ugye megígéred, hogy ezentúl vigyázol a dolgaidra, akár játékok, akár bármilyen más tárgyak? – Igen, mama megígérem,
csak segíts. - És az édesanyja leült vele a szõnyegre, és megjavították az autókat. Ezentúl Marcika gyakran ellátogatott
álmában a mesék országába, azon belül is az autók városába. És minden kisautó jól érezte magát az õ tulajdonában.