BÖRZSÖNYI HELIKON

Ellophassa; halandókat párolni tanítson;
Hányok a lõréktõl (liget-oltáromra locsolják)!”
„Több tõkét a turizmusnak!” – harsogja Poszeidón.
Szép feleséget vár Hefaisztosz, mert csak az üllõt
Verni idõtlen idõkig roppantul dögunalmas.
S hogy húzós nyomatékát fogja elébe szavának,
Rasszizmosz vádjával sújtja az isteni démoszt,
Mondván: õt az olimposziak régtõl kirekesztik.
Semmi remény elmés, józan válaszra, vitára.
Afrodité gyöngybõl bikinit, Hermész sarujára
Új szárnyat kunyorál, nincs vége a sok bozsevának.
Háttérbõl jót kuncog Erisz; nap nyertese õ csak,
Mételyeit szétszórta viszálynak, hízik a mája.
Ebben a bábeli zûrben a múzsák úgyse lehetnek
Támogatottak! Míg a nagyok csak kapni akarnak,
Mûvészet, tudomány oltárán senki se áldoz.
Szellemi abrak híján korcs gebe lesz Pegazusból,
Hitvány gizgazokon tengõdik, szárnyaszegetten;
Fûzfapoéták nógatják repülésre, de õ csak
Félig emésztett izmusokat képes potyogatni.
Bánja Zeusz, hogy az istenek ellen béna a villám.
Hermésznek szól: „Hívjad az asszonyt! Ily kofanépség
Néki való, legyen õ a parancsnok, bírja tüdõvel.”
Én pedig – illa berek – teszek egy-két görbe utat lenn;
Földi gyönyörrel hadd gyógyítsam iménti kudarcom.
Asszonyi csók, pár amfora bor megjár nekem is még…
Majd ha e gittegylet szétszéledt, menten üzenjél,
Még mielõtt a bolond Eoluszt trónomra segítik!
Mindig tudja, a szél honnan fúj; most bekavarhat;
Rajta az isten sem tud idõben végre kifogni!
Ködbe vegyült e szavakkal, a többi zsivajt kirekesztve;
Senki se látta porát felhõn robogó szekerének.
Hermész jót vihogott tenyerébe, igen helyeselve
Frappáns példaadását vén, ravasz Isten-atyának,
Mert ha Kharübdiszt, Szküllát nagy-lezseren kikerülted,
S mindig akad, ki helyetted maflán állja a cehhed,
Bókolj Glóbusz elõtt: fentrõl rottyants a világra!