BÖRZSÖNYI HELIKON

A szájsebészeti klinika mûtõasztalán ébredt. Hûs folyadékot érzett combja közére csorogni, és mintha egy alultáplált
köszörû visított volna. Próbálta a fejét megemelni, de rászóltak: „Maradjon nyugodtan!” Annyit azért elkapott a körötte
zajló eseményekbõl, hogy duzzadt szerszámán a makkot egy bájos szõke nõ szorongatja, miközben társa egy mini
gyorsvágóval dolgozik a csapágyon.
– Kérem, ne! – nyöszörögte.
– Nyugodjon meg, azon vagyunk, hogy ne veszítse el. – szólt a szõke.
– Ne veszítsem el? – gondolta fájdalmasan, és megadóan lehunyta szemét.
A presszó teraszán egy kávé mellett ücsörgött a szájsebészet egykori fõorvosa. Figyelte a város elhaladó lakóit.
Praxisából ismerõs arcokat kutatott közöttük, s megelégedéssel nyugtázta egy-egy ember tisztelettudó köszönését.
Emlékezett – megnyugtatta az emlékezés. Háromnegyed évszázadnyi múlt, félévszázadnyi szolgálat történéseit az
ismerõs, „beszédes” arcok hitelesítették. Úgy érezte, semmi sem volt hiába: egészséget, s ezzel életet adott. Merengett.
– Megengeded? – az üres székre mutatva kérdezte a háta mögül érkezõ fiatal fõorvos, akiben egykori önmagát vélte
felfedezni.
– Parancsolj. – s karjával jelezte, foglaljon helyet.
A fiatal fõorvos feszengett, mintha valami szakmailag kínos dologról kellene szót váltaniuk. Érdeklõdve figyelte az utódja
szeme sarkába szaladó szarkalábakat.
– Felújítottuk az orvosi tárgytörténeti vitrint, utólagos engedelmeddel. Találtunk… – csuklott el a hangja. Mélyen a
zakója zsebébe nyúlt, matatott, mint aki abban sem biztos, hogy valóban meg akarja-e mutatni a magával hozottat.
Az öreg arcán kisimultak a ráncok, látatlan is ismerte a zavar okát, hiszen õ végezte el a mûtétet egykoron, még fotókkal
illusztráltan írt is a szakma folyóiratában a felmerülõ nehézségekrõl, és õ tette a levágott darabokat az orvosi mûszerek
közé, mint valami kuriózumot. Már csak õ ismerte a titkát a szétvágott csapágynak, amely a maga idejében annyi
legendát generált. Miközben mosolygott az emlékek tobzódásán és az utódja feszengésén, belekortyolt a kihûlt
kávéjába, azon tûnõdött, most kell-e leporolnia ezt a történetet.
2009. január 30. (2009. július 30.)