BÖRZSÖNYI HELIKON

Szent neki is. Ha saját szekerén jár, százfele szöszmög
Lószerszámmal, kacska kerékkel, prémtakaróval;
Jókora késedelemmel sújtva a várakozókat.
Kölcsönös üdvözlések után, szigorú protokollal
Elfoglalta helyét mindenki, figyelve a jelre.
Artemisz elsõként szökkent fel az isteni trónhoz:
„Terhes a szûzi erény, ha lehet, szabadíts meg alóla!
Nem magamért, de kutyáim vészesen elnehezültek,
Lusta dögök, már nem hajlandók rõtvadat ûzni.
Könnyebb préda a férfisereg: kukkolnak utánam,
S hû falkám eme kéjsóvárokból lakomázgat…”
„Várhatsz még!” – ez a válasz. A bakfis nyelvet is ölt rá.
(Nem bánná, ha a sértésért jól elfenekelnék.)
Hádész kér szót, új ladikot követelve; a régibb
„Lélekvesztõ” lett, kilyukadt, s a halott se bolond már:
Életbiztosítás nélkül nem száll e hajóba.
Kháron sztrájkosszal fenyeget, ha a munkaadója
Nem fejleszt, s nem emel legalább obulus-minimálbért.
Tiszta a döntés: „Lelkek, huss, le a lenti világba!
Fantomok elleni vértezetet vár isteni tõzsdénk!
(Titkos erõk nem nyúlhatják le az üzleti hasznot!)
S hogy válság-kezelõ mani-mannánk el ne apadjon,
Hermész kölcsönöz, úgyis tõlünk lopta a pénzét!”
Legfõbb Úr múzsák kérelmét bontja, de máris
Bátran elõáll Pallasz Athéné: pajzsa, sisakja
Ódivatú, más kéne. Pirulva e szóra fakad még:
„Domborodó csípõm érettebb lett az idõvel,
Illetlen mutogatnom, nem fedi isteni peplosz,
Rápaskolnak a harcosok, aztán meg kiröhögnek!”
Bajsza alatt mosolyogva Zeusz morzsolja a választ:
„Lányom, egy árva, lyukas drachmánk sincs flancra, divatra!”
Villámlik szeme sértettünknek, prüsszögi átkát:
„Míg fennáll a világ, aki bölcs, lógjon ki a segge
Fösvénységetekért csúfságul, nyûtt tunikából!”
Afrodité nagy-epésen szúrja az elrohanónak:
„Pár ezer év, s majd tanga-bugyit kunyizol, pedig akkor
Kéne a peplum, fedni, amit már senki se bámul!”
Mit mutatott neki erre Athéné, nem nevezem meg,
S szintúgy nem volt kedves a szó, foga közt mi kibuggyant;
Hozzá képest hízelgésként hatna: „hetéra”,
Párnák bajnoka mégis csak kacagott a beszédén.
Nyelves pengecsatájuk szétkaszabolta a rendet:
Tartarosz elszabadult, mindenki darálta magáét:
„Kötbér sújtsa az akháj kartellt! – dörgi Apollón –,
Nem készül falovam! Mutyizás megy a trójaiakkal!”
(Ostoba népség: õk várost csencselnek a lóért;
Messzi jövõben az ungár nép országra cseréli!)
Mint mindig, kapatos Dionûzosz, botlik a nyelve:
„Engedd már a titánt szabadon, hogy a whisky licencét