III. kötet - Budapesti Gazdasági Főiskola
III. kötet - Budapesti Gazdasági Főiskola
III. kötet - Budapesti Gazdasági Főiskola
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
kovács Dóra<br />
A HUMANISTA VILÁG-, EMBER- ÉS GYERMEKKÉP,<br />
AVAGY A GoNDoLAT ÚjjÁSZÜLETÉSE ÉS ÁTÖRÖKíTÉSE 1<br />
Ú jjászületni…<br />
“És végül a nagy Alkotó az embert<br />
egy meghatározatlan természetű teremtménnyé<br />
tette, és a világegyetem közepébe helyezte…”<br />
(Giovanni Pico della Mirandola)<br />
„Mi tehát a reneszánsz igazi szelleme? Az<br />
aszkétikus-misztikus világfelfogás béklyóiból<br />
kiszabadult ember énjének öntudatra<br />
ébredése és az „én”, az „ego” kultuszának,<br />
az egoizmusnak ideállá emelése. Ez az én,<br />
amely megtalálja a középkori lélek harcában<br />
elvesztett testét és játékos vágyában mindezt<br />
megörökíti.”<br />
Lederer Emma soraiból kitűnik, hogy a<br />
bontakozó reneszánszban egy bizonyos Énforradalom<br />
ment végbe, vagyis a középkori<br />
egyház dogmákkal gúzsba kötött hívői a felsőbb<br />
isteni csoda tisztelete mellett (és minden<br />
bizonnyal nem helyett) saját létezésük<br />
csodáját is felfedezték és értékelni kezdték. S<br />
mivel a történelem kontinuitását nem szabad<br />
merev korszakokká szabdalni, valószínűleg<br />
nem egy hirtelen támadt felvilágosodásról és<br />
eszmetagadásról van szó, sokkal inkább egy<br />
újszerű megközelítésről, az eddigi nézetek továbbgondolásáról,<br />
egy jobban kézzelfogható<br />
hitről. A reneszánsz hitvilága közelebb hozta,<br />
tapinthatóvá tette a szakrális szférát, és magát<br />
v<br />
10<br />
az egyént is beleemelte, ezzel feloldva a korábbi<br />
rideg, bűntudattal megbilincselt lelkek<br />
vívódását. A kor művészeti alkotásaiban gyönyörködve<br />
életöröm, kiegyensúlyozottság,<br />
sokszínűség képe tárul elénk.<br />
Ezt az önbizalmat pedig kétségkívül leginkább<br />
az táplálta, hogy az ember megtalálta<br />
helyét a kozmoszban, s ez a hely már nem a<br />
szenvedés elviselésére kárhozó átmeneti állomás<br />
a Paradicsom, mint végső úti cél előtt,<br />
hanem stabil, biztonságot és boldogságot<br />
nyújtó otthon. Így tehát a korábbi halálfélelmet,<br />
a jelentől és jövőtől való folytonos<br />
rettegést felváltotta a jelen szeretete és a jövőbe<br />
vetett optimista hit. S bár a vallásosság<br />
ugyanolyan erővel jelen van a mindennapokban,<br />
a Paradicsom és a Pokol képzete már<br />
inkább tudatállapot, mint objektíven létező<br />
hely.<br />
A kiegyensúlyozottsághoz ugyanígy hozzájárul<br />
a pozitív önkép is, a megtapasztalt Énélmény.<br />
„Akiben ez az Én-élmény csak egy<br />
percre is fölvillant, tisztában van azzal, hogy