III. kötet - Budapesti Gazdasági Főiskola

hivatkozik, amely a gyöngyökről szól. A borostyánkő
eredetét kutatva Plinius számos
különböző forrást felsorol. Szerinte „Sophocles
poeta tragicus” a borostyánt „Indián túl
keletkezettnek mondja a Meleagroszt sirató
meleagrida madarak könnyeiből.” (Plinius,
149. o.) Plinius megütközik a nagy költő
’gyermeki tapasztalatlanságán’ (pueritia imperita):
hogyan kerülnének ezek az „oly nagy
madarak” „Görögországból, ahol Meleagrosz
elesett”, Indiába? Mibennünk Bárczay Oszkár
„pueritia imperitá”-ja kelt hasonló megütközést:
hogyan kerül ide a pulyka? Hiszen
ha Kerényi Mitológiáját nem is ismerhette,
Soltész−Szinyei görög (1875) és Finály latin
szótárában (1884) egyaránt megtalálhatta a
meleagris ’gyöngytyúk’ fordítását. Amely madarat,
mármint a gyöngytyúkot, Plinius szerint
Szophoklész hozta kapcsolatba Indiával.
Megtörténhetett, hogy az ő nyomán nevezték
a kései, de antik műveltséggel büszkélkedő
utódok a gyöngytyúkot indiai tyúk-nak.
Ennek nyomán minden relativizálódik
egy csöppet. Lehet, hogy a pulykát nemcsak
amerikai eredete miatt nevezték indiai tyúknak,
hanem a gyöngytyúkra emlékeztető
volta miatt is, tehát névátvitelre is gondolhatunk,
mint a turkey esetében. Akkor persze
a furcsa német kalekutisches Huhn elnevezés
sem akkora butaság. És akkor egy kicsit még
az is bizonytalanná válik, mit is ettek a galgóci
Thurzó-udvarban 1603-ban újesztendő
napján india tik néven. Reméljük, pulykát.
A vonatkozó irodalom meglehetősen egybehangzó
állítása szerint a gyöngytyúk „Az
ókorban került Európába, de a római birodalom
megszűnte után kiveszett” (Magyar Nagylexikon
9. kötet 35.o., vö. Csukás, 191. o.),
majd „in Europa wurden die Tiere im 15. und
16. Jahrhundert hauptsächlich von den Portugiesen
angesiedelt”. 27 A portugálok elsősorban
SZASZOVSZky JóZSEF – SZASZOVSZky JóZSEFnÉ
8
Afrika nyugati partjainál hajózva hozták magukkal
az Angliában nem véletlenül guineafowl-nak
elnevezett madarat. Ebből juthatott
a milánói hercegnek − és juthatott Mátyás
bécsi udvarába. Ha jutott.
A biztonság kedvéért gondoljuk még meg,
milyen más szárnyassal keverhették össze a
pulykát. A pávával keverték is, mint fentebb
láttuk. 28 A Mátyás-kori Magyarországon viszont
jól ismerték a pávát, valamint a fácánt
is, ahogyan azt Galeotto Marzio tanúsítja:
„A fiatal liba, kacsa, kappan, fácán, fogoly,
seregély, melyek nagy számmal vannak errefelé.
[…] a maga külön mártásában úszik és fűszereződik.”
(Galeotto, 55. skk.)
Ezeket a szárnyasokat tehát aligha kérte
volna Mátyás ismételten Milánóból. Marad
tehát a gyöngytyúk.
Facit: Mátyás király nem pulykát kért Milánóból,
hanem valószínűleg gyöngytyúkot.
Halála előtt 25 nappal sürgette a szárnyasok
küldését − kívánsága teljesülése valószínűtlen,
nem tudunk róla. A király élete végén
Bécsben tartózkodott, miért küldtek volna
tehát Budára a madárból? Vagyis: Mátyás
király nem-pulykát nem-Budán valószínűleg
nem evett.
Szegényebbek lettünk tehát egy legendával.
Gazdagabbak viszont egy rejtélyes ellentmondás
tisztázásával. Ami pedig a pulyka
magyarországi karrierjét illeti: ha a kezdet
kevésbé dicső is, mégiscsak sokra vitte nálunk
hamarosan: rangos, a szívesen látást kifejező
étel készült belőle. Úgynevezett ínyes
közmondások között jegyezték fel: „Pulykát
vágtak, kedves vendég jött.” (Glück−Stadler,
366. o.) Vay Sarolta pedig Régi háztűznézés
vízkereszt napján című múltidézésébe fűzte
bele:
„Minden háznál készen tartották már ilyenkor
a pulykát meg a malacot; előbbit a szívesen
látott, utóbbit meg annak a kérőnek, akit ki
akartak kosarazni.” 29
A PULYKA A MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETBEN
v
Hát kell ennél nagyobb megbecsülés a
pulykának!?