III. kötet - Budapesti Gazdasági Főiskola

kéziratot vásárolt és hozott magával Magyarországra.
Persze máshogyan is hozzájuthatott
könyvekhez. Úgy tűnik, hogy itáliai kapcsolatai
ebben különösen segítségére voltak.
Battista Guarino, Janus ferrarai barátja, egykori
tanítójának, Guarino Veronesének a fia,
rendszeresen küldhetett számára kéziratokat.
Ilyen például a ma Erlangenben őrzött hiteles
görög corvina, Xenophón kyroupaideiája. 37
A neoplatonikus filozófus Marsilio Ficino
Janusnak ajánlotta Platón Symposionjához
írott kommentárját, amelyet kódex formájában
el is küldött neki Magyarországra. A költő
erre saját versei egy csokrát küldte Ficinónak
viszonzásul. A Magyarországon gyakran
megfordult vándorhumanistához, Galeotto
Marzióhoz címzett egyik levelében 1465-ből
Janus a következőket írja:
Végül azt tanácsolod, hogy küldjek könyveket.
Vajon nem küldtem-e már eleget? Csak
a görögök maradtak nálam, a latinokat már
mind elvittétek. Hála isten, hogy egyikőtök sem
tud görögül! Ha pedig ezt megtanultátok, akkor
én majd héberül tanulok, és héber kódexekből
állítok össze könyvtárat. 38
A levélrészlet nem csupán arról árulkodik,
hogy Janusnak valóban voltak görög nyelvű
kéziratai, hanem arról is, hogy senki nem tudott
(jól?) görögül a budai udvarban a 15.
század hatvanas éveiben.
De mi volt a helyzet néhány évvel később?
Tadeo Ugoleto, majd később a történetíró
Antonio Bonfini megérkezésével (1486) már
legalább ketten voltak az udvarban, akiről
biztosan tudjuk, hogy a görög nyelvvel érdemben
is tudtak kezdeni valamit. Ugoleto
kifejezetten jól tudhatott görögül. Erről a
könyveiben olvasható, tőle származó görög
nyelvű bejegyzések tanúskodnak. 39 Ő volt az,
ZSuPán EDinA
aki a Philostratos műveit tartalmazó (mára
már elveszett) görög nyelvű kódexet átadta
Bonfininek azzal a javaslattal, hogy fordítsa
latinra. Bonfini Philostratos fordítása fennmaradt,
a Bibliotheca Corviniana egyik legpompásabb
díszkódexét csodálhatjuk benne.
40 Bolonyai Gábor összevetette Bonfini
művét a görög eredetivel, és azt találta, hogy
a fordítás meglehetősen gyenge, helyenként
teljesen értelmetlen. 41 Az idős mester görögtudása
feltehetőleg hagyott némi kívánnivalót
maga után.
A hetvenes évek második felében és a
nyolcvanas években humanista kör alakult
a budai udvarban határozott neoplatonikus
orientációval. Központi alakja, Francesco
Bandini, Marsilio Ficino közeli barátja, Beatrix
királyné kíséretében érkezett Magyarországra
Nápolyból 1476-ban. 42 Közismert,
hogy Ficino rendszeresen elküldte Budára
Bandininek saját műveit és fordításait. 43 Ha
voltak is jó grécisták Bandini körében, szövegszerű
lenyomatával ennek nem rendelkezünk.
44
A görög kéziratok tartalma tehát a görög
nyelvismeret ritka volta miatt csak kevesek
számára volt hozzáférhető. Az udvarban általában
nem értették őket. Némiképp ezt
támasztja alá a korábban már említett kötésproblematika
is. Ugyanis csupán két olyan
görög corvinát ismerünk, amelyet a budai
udvarban arany- és vaknyomásos corvinabőrkötéssel
láttak el. A többi görög kódexet
vajon miért nem kötötték Budán pompás
módon újra? Való igaz, a legújabb kutatások
szerint két Bécsben őrzött görög corvina
esetében – bár ma 18. századi kötésben vannak
– poncolt aranymetszésük alapján korábbi
corvinakötést lehet feltételezni. 45 Esetleg
valamely konkrét oka volt annak, hogy nem
akartak a meglévő görög állományból több
BEVEZETŐ GONDOLATOK A GÖRÖG NYELVŰ CORVINÁK PROBLÉMÁJÁHOZ
kötetet a reprezentatív uralkodói könyvtárban
elhelyezni? Netalán nem látták egészen
pontosan, hogy miféle szerepet is kellene
betölteniük ezeknek a nehezen olvasható
könyveknek a könyvtárban? Természetesen
az is lehetséges, hogy több görög kódexnek
Budára kerülése idejében jó állapotú, szép
régi kötése volt, és egyszerűen nem lett volna
értelme átkötni őket. 46 Az azonban, hogy néhány
darabnál díszkötést alkalmaztak, mindenképpen
azt mutatja, hogy tisztában voltak
a görög nyelvű kódexek értékével. Esetleg
egészen egyszerűen nem volt belőlük sok, és a
kevésből csupán ennyi maradt ránk?
Mit jelenthetett tehát a görög kéziratok
jelenléte a királyi könyvtárban a 15. századi
Magyarországon? Ahhoz, hogy legalább egy
kissé közelebb jussunk a megoldáshoz, észre
kell vennünk egyfajta megoszlást a fennmaradt
görög állományban. Ezek a kódexek
ugyanis egyfelől régi bizánci kéziratok, másfelől
viszont Itáliával kapcsolatban álló, esetleg
ott is élő görög scriptorok által készített,
15. századi másolatok.
Az első csoport darabjairól nagyon keveset
tudunk. Egyelőre rejtély, hogy miként kerültek
Budára. A Balkánon keresztül egyenesen
Bizáncból vagy esetleg itáliai közvetítéssel?
A legújabb kutatások az utóbbi verziót valószínűsítik.
47 A kor felfogása szempontjából,
amely hódolattal borult le a görög múlt emlékei
előtt, teljességgel érthető ezeknek a régi
bizánci kódexeknek a megkülönböztetett jelenléte
is Budán. Kérdés azonban, hogy vajon
volt–e valami többletjelentésük, vagy értékük
pusztán görög voltukban merült ki? (Fontos
megjegyezni, hogy ez a szempont éppen az
alább bemutatandó másik csoport fényében
merül fel.) Kónstantinos Porphyrogennétos
művének reprezentatív kezelése 48 még megmagyarázható,
hiszen egy uralkodó számára
32 33
a bizánci császár udvari szertartásrendről írott
műve akkor is értékes lehet, ha maga nem is
tudja olvasni. De vajon mi volt a többletjelentése
egy egyházatya művének görög változatban,
különösen abban az esetben, ha latin
fordításban is megvolt ugyanaz? 49
Vannak ugyanakkor olyan kódexek is a
görög corvinák között, amelyek már maguk
is egyfajta humanista interpretáció eredményei,
meghatározott humanista érdeklődést
fejeznek ki. Ide a 15. századi humanista
görög scripotorok másolatai sorolhatók. A
másolásra érdemes mű kiválasztását minden
bizonnyal valamiféle mérlegelés, immár humanista
szempontok határozták meg. Meg
kellett fontolni, hogy mi tarthat számot a
kortárs művelt világ érdeklődésére.
A Corvinából fennmaradt görög nyelvű
állományban – együtt tekintve a régi bizánci
kódexeket és a 15. századi „friss” másolatokat
is – nehéz a korabeli érdeklődési irányultságokat
kimutatni a kódexek csekély száma miatt,
hiszen az egykori tematikai csoportokat
szerencsés esetben is csupán egy-egy fennmaradt
kódex képviseli. Ennek alapján azonban
úgy tűnik, hogy a görög nyelvű corvinák
belesimultak a királyi könyvtár latin nyelvű
kéziratainak tematikai rendszerébe. Geográfiai,
historiográfiai munkákat, az egyházatyák
műveit, szépirodalmat találunk a görög állományban
is éppen úgy, mint a latin nyelvű
corvinák között. Van azonban egy olyan görög
kézirat a Corvinában, amelynek esetében
erőteljesen tetten érhető a fent említett interpretatio
humanistica. A ma Münchenben
őrzött, Cod. Graec. 449 jelzetű kódex Plótinos,
az újplatonizmus atyja életrajzát, valamint
Plótinos egyik művét, az Enneadést tartalmazza.
50 A kéziratot 1464/65-ben másolta
Démétrios Tribólés és Michaél Lygizos. 51 A
két említett mű kétségtelenül alapvető iroda-