III. kötet - Budapesti Gazdasági Főiskola

saknak tűnnek, hiszen szakácskönyvbe illő
receptektől kezdve, lóidomítási trükkökön át
csillagászati vagy éppen tűzszerészeti megfigyelésekig
és hidraulikai vagy optikai kísérletekig
mindenről szó esik bennük. Tárgyuk
határozható meg legkönnyebben, hiszen ez
nem egyéb, mint a természet – csakhogy a
természet fogalmán a 16-17. század tudósai
némileg mást értettek, mint mi, vagyis
ezúttal nem csupán állatokról, növényekről,
ásványokról, hanem démonokról, farkasemberekről,
tellurikus szellemekről, boszorkányokról
is bőven olvashatunk. Gianbattista
della Porta (1536-1615) a hírhedett és sokféle
változatban kiadott Magia naturalis szerzője,
művének utolsó, 20 könyves variánsában
például a következő tartalomjegyzékkel lep
meg bennünket 16 :
1. A csodás dolgok okairól
2. A különféle állat-keletkezési módokról
3. Újfajta növények termesztéséről
4. Háztartási fogásokról
5. A fémátváltoztatásról
6. A drágakőhamisításról
7. A mágnes csodáiról
8. A csodás orvosságokról
9. A nők szépítőszereiről
10. Az esszenciák kivonásáról, és így tovább.
A témakör tehát igen tág, szinte határtalan.
Ami az effajta munkák szerkezetét illeti,
általában különálló, témakörök szerint csoportosított
megfigyelésekből, okoskodásokból,
receptekből állnak, gyakori bennük az
antik vagy kortárs tekintélyekre való hivatkozás.
Johann Jacob Wecker (1528-1586)
svájci orvos: A titkokról 17 című munkájában
például kizárólag másoktól átvett megfigyeléseket
közöl. E munkák célja azonban a legfigyelemreméltóbb:
a természettel kapcsolatos
információk összegyűjtése és a nagyközönség
MAGyAr láSZló AnDráS
elé tárása, általában – és ez igen lényeges –
nem elméleti, hanem gyakorlati céllal. És itt
hangsúlyoznunk kell a „nagyközönség” szót,
hiszen ekkoriban még nincs szó szűk szakmákról,
mindenki az universitas litteraria, a
tudományos, vagy csak érdeklődő – de olvasni
tudó – közösség egészéhez kíván szólni. A
publikumot azonban mindenképp behatárolja
a tény, hogy e művek a 17. század közepéig
szinte kizárólag latin nyelvűek voltak.
A nemzeti nyelvű magia naturalisok a műfaj
hanyatlásával, színvonalcsökkenésével jelentek
csak meg a színen. Összefoglalásképp
megállapíthatjuk tehát, hogy a magia naturalis
körébe tartozó művek olyan, a tudós
közönségnek szánt adathalmazok, amelyek
nem a természet értelmezését, csupán mind
teljesebb leírását kívánták szolgálni, s egyben
érdekes, érthető nyelven megfogalmazott és
gyakorlatban is hasznos ismereteket is kívántak
nyújtani olvasóiknak avégett, hogy
az enkükliosz paideia, az általános műveltség
szintjét emeljék.
A magia naturalis utóélete
A magia naturalis, mint említettük, a középkori
physica-ból, és az ókori eredetű historia
naturalisból, vagyis természetleírásbóltermészetmegfigyelésből
alakult ki, magába
olvasztva és gyakorlatilag megszűntetve ezt
a két tudományágat. A 17. század végétől
azonban lassanként a magia naturalis maga is
elenyészett, helyesebben átalakult. Új tudományágak,
és – nem feltétlenül tudományos
– új műfajok sarjadtak teteméből. Mint már
utaltunk rá részben olyan, önállóan tovább
fejlődő diszciplínák alakultak ki belőle, mint
a hatalmas karriert befutó fizika és kémia,
vagy a 17. században megszülető physiologia
(élettan), hogy csak a legfontosabbakat említ-
sük. Ám nem csak ilyen előkelő utódai voltak
tudományunknak: a magia naturalis részben
a 17-18. században rendkívül népszerű,
úgynevezett kuriozitás-irodalomban, részben
pedig a „secreta” műfajjal való rokonságának
köszönhetően, a – gyakran kéziratos – receptkönyvekben,
háztartási tanácsadókban
is tovább élt. Ugyancsak a magia naturalis
leszármazottjának tarthatjuk azokat a varázskönyveket
és csodagyűjteményeket, amelyek
ugyan középkori eredetre tekinthetnek viszsza,
ám amelyek a 17-18. században élték
virágkorukat 18 – hogy mai reneszánszukról
ne is beszéljünk. A negyedik „utód” született
meg a legkésőbb: valamikor a 18. század közepe
táján: a tudományos ismeretterjesztés.
Ez a műfaj máig őriz valamit őstudománya
lényegéből: az ismeretek átadásának szenvedélyét,
a furcsaságok, az érdekességek iránti
olthatatlan vonzalmat és a tudás mágikus
hatalmába vetett mély hitet. A boldog emlékezetű
Öveges professzort, amint ugrálva és
tapsolva magyarázza a gyerekeknek, miként
A MAGIA NATURALIS
44 45
v
lehet szifonpatronból és műanyagflakonból
rakétát készíteni, vagy a tengerparton térdeplő,
és könyékig sárosan a homokban kurkászó
Attenborough-t Porta, Agrippa, Kircher és
Schott felhőn csücsülő lelke nyilván elégedett
mosollyal nézegette a mennyei televízión.
Befejezésül csupán annyit jegyeznék meg,
hogy – mint azt a magia naturalis példáján
is láthattuk – a tudományok története nem
csupán az adatok, ismeretek bővülésével azonos,
hanem a szemlélet és a szemléletet kifejező
terminológia folyamatos változásával is.
Az egyes tudományágak egy-egy korszakban
hullámként emelkednek a magasba, hogy
később visszasimuljanak a tudás tengerébe
és benne elenyésszenek. Ebben az örök hullámzásban
azonban semmi sem keletkezik
előzmények nélkül és semmi sem múlik el
nyomtalanul. A kategóriák, a nevek, a terminusok
változhatnak, a gondolkodás tárgya és
az őt szemlélő értelem azonban – ha e kettő
egyáltalán különválasztható – alapjában mindig
állandó marad.