III. kötet - Budapesti Gazdasági Főiskola

lomnak számíthatott egy olyan korszakban,
amikor az újplatonikus eszmék az érdeklődés
középpontjában állottak. Francesco Bandini
budai neoplatonikus köre, továbbá az a tény,
hogy a reneszánsz újplatonikus filozófia „pápája”,
Marsilio Ficino Symposion–kommentárját
Janus Pannoniusnak ajánlotta, valamint
a Corvinában meglévő számos, Mátyásnak
ajánlott Ficino-fordítás és Ficino-levelezés
bizonyítja, hogy a korabeli magyarországi
tudósvilágot korántsem hagyta érintetlenül a
reneszánsz egyik legkarakterisztikusabb szellemi
kalandja. 52 A vizsgált kódex esetében
tetten érhető tehát a budai szellemi élethez
való konkrét kapcsolódás, a kézirat jelenléte
a királyi udvarban nyilvánvalóan túlmutat
a görög nyelv előtti szimpla tisztelgésen:
a témához kapcsolódó latin nyelvű társaival
együtt egy eleven problematika aktuális szakirodalmát
jelentették. 53
Görög kódexek feltehetőleg tehát magyar
vagy magyarországi humanisták személyes
itáliai kapcsolatainak, később talán Ugoleto
gyűjtőtevékenységének köszönhetően kerültek
Magyarországra. Pier Paolo Vergeriónak minden
bizonnyal voltak görög kéziratai, hiszen ő
fordításokat is készített. Amint láttuk, a fennmaradt
görög nyelvű corvina–állományból
több kézirat lehetett egykor Janus Pannonius
tulajdonában is. Könnyen elképzelhető, hogy
éppen az ő, akkor még számon tartott gyűjteménye
adta Ugoletónak azt az ötletet, hogy a
királyi könyvtárat görög nyelvű kódexekkel is
gyarapítsa. Ugyanakkor nem ismerünk olyan
görög nyelvű corvinát, amelyet kifejezetten
Mátyás megrendelésére másoltak volna Itáliában.
Ez mindenképpen beszédes tény, kevesebb
tudatosságról, figyelemről árulkodik az uralkodó
részéről, mint a latin corvinák esetében.
ZSuPán EDinA
v
Talán nem áll távol a valóságtól, ha felteszszük,
hogy a görög nyelvű kéziratok tagadhatatlanul
markáns jelenléte Hunyadi Mátyás
könyvtárában – tekintve a használható
nyelvtudással rendelkezők csekély számát
– mindenekelőtt szimbólumszerű és kuriozitás-jellegű
volt. Ezek a kódexek egy eszmét
szimbolizáltak, 54 amelynek a magyar király a
legteljesebb mértékig elkötelezettjévé vált, s
amelyet a legmagasabb nívón váltott valósággá
budai udvarában.
A Bibliotheca Corviniana elsősorban tézaurusz
volt a görög kéziratok számára. Az új
eszme jegyében gyűjtötték, őrizték, de valószínűleg
kevéssé értették őket. Egy következő
generációnak kellett megszületni ahhoz, hogy
értékes tartalmuk is hozzáférhetővé váljon a
maga teljességében. A bécsi, majd a német
humanisták, Alexander Brassicanus, Johannes
Fabri, Cuspinianus, Johannes Gremper,
Johannes Camerarius és még sorolhatnánk,
már pontosan felismerték „belső értékeiket”.
A görög corvinák Bécsen keresztül, vagy
valamely másik útvonalon Németországba,
Ansbachba, Nürnbergbe, Wolfenbüttelbe,
esetleg vissza Konstantinápolyba vagy Itáliába
vándoroltak. Számos editio princeps alapszövegévé
váltak. Az ansbachi Vincentius Obsopoeus
mint tekintélyes számú görög kézirat,
köztük több corvina kiadója nevét ebben a
vonatkozásban okvetlenül hangsúlyozni kell.
A budai királyi könyvtár egykori kódexei tehát
mindenképpen hozzájárultak a grécisztikai
stúdiumok felvirágzásához az újkori Európában.
Legendás, a valóságot feltehetőleg
messze felülmúló hírük pedig egyfajta követendő
mintát, eszmei támpontot nyújtott a
görögség iránt elkötelezetté vált tudósvilágnak.
BEVEZETŐ GONDOLATOK A GÖRÖG NYELVŰ CORVINÁK PROBLÉMÁJÁHOZ
HIVATKoZÁSoK
1 A 15. századi magyar könyvkultúráról lásd legújabban az Országos Széchényi Könyvtár
2008 tavaszán rendezett Vitéz János-kiállításának katalógusát: Földesi F. (szerk.) (2008):
Csillag a holló árnyékában, Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon.
Budapest.
2 Vitéz János könyvtárához lásd az első jegyzetben idézett katalógust, valamint: CSAPODI-
Gárdonyi, K. (1984): Die Bibliothek des Johannes Vitéz. Budapest. (Studia Humanitatis
6.).
3 Jelzete: Cod. Graec. 1. Leírását lásd: Kubinyi, M. (1956): libri manuscripti Graeci in Bibliothecis
Budapestinensibus asservati. Budapest., 63–66. o. Legújabban: Tóth P. (2008): Janus
Pannonius görög nyelvű evangéliumos könyve. Katalógustétel, száma: 12.7. In: Farbaky P.
– Spekner E. – Szende K. – Végh A. (szerk.) (2008): Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány
és megújulás a királyi udvarban 1458–14 0. Kiállítási katalógus. Budapesti Történeti
Múzeum. 498–499. o. (A továbbiakban: Hunyadi Mátyás)
4 Janus Pannonius könyvtárához lásd: Hoffmann E.(1992): Régi magyar bibliofilek. Szerk.,
bev., jegyz. Wehli T. Budapest.; Huszti J. (1931): Janus Pannonius. Pécs. 242–263. o.;
Csapodi Cs. (1975): Janus Pannonius könyvei és pécsi könyvtára. In: Kardos T. – V. Kovács S.
(szerk): Janus Pannonius. Tanulmányok. Budapest. (Memoria Saeculorum Hungariae 2.)
5 E tekintetben kiemelkedően fontos az urbinói herceg, Federico da Montefeltro (1422–
1482) könyvtára. Vö.: Karsay O. (2002): uralkodók és studiolók. In: Karsay O. (2002):
uralkodók és corvinák. Kiállítási katalógus, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest.
(A továbbiakban: Uralkodók) 15–35. o.; Pócs D. (2008): urbino, Firenze, Buda – minták
és párhuzamok a királyi könyvtár fejlődésében. In: Hunyadi Mátyás. 147–163. o. A Buda és
Urbino közötti kapcsolat meglétét támasztja alá az a feltevés is, hogy Bonfini, aki 1486-ban
érkezett a magyar királyi udvarba, élete során valamennyi időt Urbinóban is eltöltött, sőt,
személyesen is jelen volt, amikor a Nápolyba tartó magyar küldöttség Urbinóban vendégeskedett.
Ehhez lásd Clough, C.H. (1967): Federigo da Montefeltro’s Private Study in his
Ducal Paace of urbino. In: Apollo. pp. 278–287. és Feuerné Tóth R. (1987): Művészet és
humanizmus a korareneszánsz Magyarországon. In: Művészettörténeti Értesítő, 1–53. o.
6 Legújabban: Kubinyi A.(2008): udvartartás és udvari élet Mátyás király korában.
In: Hunyadi Mátyás. 21–33. o.
7 Federico da Montefeltróhoz hasonlóan, aki szintén törvénytelen fia számára kívánta biztosítani
a trónutódlást, Mátyás is felhasználta a kódexek díszítésre szánt címoldalaiban
rejlő lehetőséget arra, hogy saját törvénytelen fia, Corvin János trónvárományosi voltát
legitimizálja. Azon Mátyás által készíttetett corvinák címlapjain, amelyek képi programját
tudatosan megtervezték, az 1470-es, 80-as évek fordulójától a király mellett fel-feltűnik
az ifjú herceg alakja. Lásd például a Firenzében őrzött Biblia harmadik kötetét (Biblioteca
Medicea Laurenziana, Pluteo 15.17., f. 2v, noha az itt látható ifjú alakjának Corvin Jánossal
való azonosítása kérdéseket vetett fel a kutatásban), valamint a Wolfenbüttelben őrzött
Tolhopff-corvinát (Herzog August Bibliothek, Cod. Guelf. 84.1 Aug. 2º). A budapesti
34 35