III. kötet - Budapesti Gazdasági Főiskola

K
Pócs Dániel
A MECÉNÁS ÉS KÖZÖNSÉGE.
HATALMI REPREZENTÁCIÓ MÁTYÁS UDVARÁBAN
ét, azonos tartalmú kódex készült 1490
körül Lorenzo de’ Medici és Corvin Mátyás
számára. Mindkét esetben ugyanabból a
11. századi kéziratból másolták a szöveget,
ugyanaz a scriptor, Alessandro da Verrazzano
írta a szöveget, és ugyanaz a miniátor,
Attavante degli Attavanti készítette a miniatúrákat.
Az 5. század eleji szerző, Martianus
Cappella De nuptiis Mercurii et Philologiae
című művét tartalmazó két kódex mégis
alapvetően különbözik egymástól. Lorenzo
példányának, amely ma is a Biblioteca Medicea-Laurenzianában
található, egyszerű a díszítése,
a megrendelő számára ekkor készült
kódexekre általában is jellemző, növényi ornamentikával
kialakított címlapja van.
1. kép
v
A Mátyás számára készült kódex, a Corvina
Könyvtár egyik legdíszesebb fennmaradt
példánya ezzel szemben nagyszabású, egész
oldalas figurális címlap-miniatúrát kapott.
A sor folytatható. Egy 4. századi alexandriai
egyházatya, Szent Didymus De spiritu sancto
című művének két példányával kapcsolatban
hasonlóan szembeötlő különbségeket látunk:
a Lorenzo számára Attavante műhelyében
készült kódex címlapja nem tartalmaz jelentősebb
figurális motívumokat. Annál különlegesebb
a Mátyás számára díszített példány
(New York, Pierpont Morgan Library,
Morgan MS 496). Címlapjának Gherardo di
Giovanni műhelyében készült miniatúrája, az
egész lapot elfoglaló, illuzionisztikusan megfestett
architektonikus keret és a belefoglalt
ábrázolások a kor egyik legösszetettebb ikonográfiai
rendszerét alkalmazó és legsokrétűbb
motívumkincsét felvonultató alkotása.
Mint az alábbi példák is mutatják, a két
könyvtár a két mecénás életének utolsó
éveiben, az 1480-as évek második felében
egymással párhuzamosan fejlődött. Ennek
hátterében a firenzeivel szoros kapcsolatban
álló budai humanista kör, elsősorban Taddeo
Ugoleto és Francesco Bandini tevékenységét
sejthetjük, valamint az olyan firenzei humanistákét,
mint Angelo Poliziano, aki Lorenzo
A MECÉNÁS ÉS KÖZÖNSÉGE. HATALMI REPREZENTÁCIÓ MÁTYÁS UDVARÁBAN
könyvtárosaként Mátyás számára is gondoskodott
szövegek és auktorok beszerzéséről. A
két „fejedelem” számára pedig – Marsilio Ficino
vezetésével – ugyanazok a neoplatonista
filozófusok gondoskodtak a hatalom legitimációját
szolgáló ideológiai érvek megteremtéséről,
a filozófus-uralkodó imázsának kialakításáról.
Ennek ékesszóló emlékei Ficino
levelei, amelyeket a filozófus Budára is megküldött,
vagy egy másik firenzei humanista,
a Mátyás udvarában is megfordult Aurelio
Brandolini Lippi összehasonlító államelméleti
traktátusa, amelyben a magyar uralkodó és
egy firenzei polgár, Domenico Giugni követ
vitatkozik a köztársaság vagy a királyság formáinak
előbbrevalóságáról. (Ez utóbbi művet
egyébként a szerző Mátyás váratlan halála
miatt végül Lorenzo de’ Medicinek dedikál-
18 1
2. kép
ta, de tartalmi konklúzióját, amely szerint a
királyság magasabb rendű államforma, mint
a firenzei városállam köztársasági berendezkedése,
nem változtatta meg.)
Ficino és Brandolini művei fontos politikaelméleti
kérdéseket feszegettek, amelyek
elsősorban Lorenzo, illetve Mátyás legitimációs
törekvéseit voltak hivatva alátámasztani.
Ugyanezeknek az érveknek vizuális megfelelői
bukkannak fel az ekkor Firenzében készült corvina-kódexek
némelyikében is. A királyi könyvtár
fejlődésének utolsó éveiben ugyanis több
olyan luxuskódex is készült, amelyek miniatúráin
a hatalmi reprezentáció szinte teljes vizuális
eszközrendszere kibontakozik. Ilyen a korábban
említett Didymus-corvina, de ide tartozik
a háromkötetes Biblia utolsó, a Psalteriumot és
az Újszövetséget tartalmazó kötete is (Firenze,
Biblioteca Medicea-Laurenziana, Plut. 15.17.),
amelynek kettős címlapján Mátyás az új Dávidként
diadalmaskodik ellenfelein.
3. kép