Beke György: Csángó passió. (pdf)

parasztok. Aranyosbeszterce mentén, Bláge§tiben
- Lészped szomszédságában - szabályszerű harcot vívtak
a parasztok az ellenük küldött katonákkal. Egy Ale-
xandni Miháilá nevű helyi parasztember az 1877-es függetlenségi
háborúból hazahozott kürtjén fújta a riadót.
Ez a hullám lobbantotta fel a lángot a csángó falvakban
is. Bláge§ti és Lészped népe együtt szállt szembe a katonákkal.
A bosszú is egyképpen érte őket. Ahogy Tóth
Gyuri bácsi Lészpeden mondta:
- A lovak farkikhoz kötték a vezetőket, s bé Bákóig
kergették a lovakat vélik.
A román parasztokkal századok óta úgyszólván egy
kenyéren élő moldvai csángó magyarok Lészpeden és
Szabófalván, Bogdánfalván és Forrófalván ott voltak
a felkelők között.
Ruginoasán földet követeltek, a csángó Forrófalván
hozzá is láttak a földosztáshoz. Ilié Grinberg bákói tanár
mesélte el a lázadásnak ezt az epizódját.
„Hatvanhat éves vagyok most, tizenhat voltam azon
a tavaszon. Gimnáziumba jártam, a képző harmadik osztályába,
s éppen odahaza voltam. Forrófalván. Ezt
a községet nagy többségükben csángó-magyarok lakják,
dolgos emberek, akkoriban főként nincstelen napszámosok.
Ami kicsi földecskéjük volt valamikor, abból is
kiforgatta őket egy Exarcu nevű bojár, a környék ura.
Emlékszem, hogy a parasztok évek óta pereskedtek
a bojárral az elszántott földek miatt. Mintha csak erről
a bojárról mintázta volna Tudor Arghezi: » .. .egy-egy
barázdát tágul földje, amerre szánt«. Elkeseredés és elégedetlenség
izzott a faluban.