Beke György: Csángó passió. (pdf)

nevezik. A dolog vége az lett, hogy a remetei legények
üres szívvel jöttek, tele szívvel mentek haza. És 1970
nyarán sűrűn nekiindultak, nem a havasi ösvényeknek
(azok a turistáknak maradtak, szórakozásul, frissítőül),
hanem a moldvai országútnak. Gyors járatú buszokkal
jöttek ide, vizitába. Tizenkét leányt vittek férjhez egy
év alatt Klézséről és Somoskáról Gyergyóremetére.
A Demse, a Szász, a Benke-Kotár, a somoskai Benke,
a Pálinkás, a Komán családok adták férjhez - szívesen
- székely legényekhez a leányukat.
Megindult egy másféle vándorlás, mint amilyent ezek
az öreg havasok megszoktak; Klézséről nyugati irányba,
Gyergyóba. Nyújtogatták nyakukat a fenyők, kiálltak
a kapuba a remetei öregasszonyok: milyen szép leányok
teremnek Moldvában!
Kelengyésláda ment mindegyikkel, ágyneművel, asztalneművel,
alsóruhával tele. Varrottas holmik, maguk
munkája. Jánó Péter Somoskán alig győzte készíteni
a díszes ládákat. O csinál legszebbet a környéken, mindegyik
leány nála rendelte.
Egy törülközővel többet varratnak mostanában, két
esztendő óta, a klézsei meg somoskai eladó leányok.
Nem tartozik ez bele a stafínmgba: Demse Antalnak
ajándékozzák, viszonzásul, hogy a törvény nevében
összeadja őket. Eddig csak a papnak járt ki ez az ajándék.
Demse elnökösködése óta azonban őt is megtisztelik
vele. Az esküszöveg elmondása után a menyasszony az
elnökhöz lép, és jobb vállára teríti a varrottas kendőt.
Ennyi a szertartás, amit a klézsei leányok találtak ki,
s amivel a hivatalos ceremóniát a maguk kedvére megtol-