Beke György: Csángó passió. (pdf)

Visszaigazítom a szavakat a közös gyarapodás forrásaihoz;
miből is telik?
- A jövedelemből - feleli meglepetten. - Miből
egyébből?
- Hány százalékot szánnak évente beruházásokra?
- Úgy nagyjából negyvenet.
Majdnem a fele jövedelmet tehát!
- Ilyképpen aztán mennyi jut a gazdaságnak?
- Jut. Tavaly, az áradásos, nehéz esztendőben is
majdnem húsz lej erő búzát, kukoricát és pénzt adtam
munkaegységenként. Nálam pedig sokkal több munkaegység
felgyűl, ezt ne felejtse el. Jönnek ezek az asszonyok
dolgozni esőben is, fagyban is, húznak ki az irodából,
ha nem adok munkát nekik.
- S az idén mennyit osztanak?
- Én is osztok annyit, mint tavaly, még többet is szeretnék.
- Hát az építkezések, a beruházások aránya miként
alakul?
- Mint eddig.
- Nem morognak az emberek?
- Reám? - És megnéz, őszinte meglepetéssel. - Hát
magamnak építem ezeket az istállókat, gabonásokat,
magamnak telepítem a szőlőt? Köszönjék meg, hogy
töröm magam értük!
Nem kérdeztem meg a forrófalviakat, hogy hálásak-e
mérnök-elnöküknek. A hálához az is kell, hogy közel
érezzük magunkhoz azt, akinek hálásak vagyunk, hogy
ne csak lássuk, de át is érezzük: sokat tesz értünk.
A moldvai csángó-magyar lélekben távol él a mémökök-