Beke György: Csángó passió. (pdf)

Farkas Illés János népfelkelő
Minden anyakönyv ridegen tárgyszerű. Születésről,
halálról, az emberi élet legfőbb, legegyénibb adatairól
oly kimérten tudósít, hogy éppen ezáltal végtelen egyformaságba
mossa össze a külön sodrású sorsokat.
Moldvában, Forrófalván 1878 tavaszán a római katolikus
plébános két nevet keresett ki a vaskos anyakönyvben.
A katonai hatóságoktól érkezett értesítés alapján bejegyezte:
Farkas János, a Farkas Illés fia, a 14. népfelkelő ezred
katonája: hősi halált halt a bulgáriai harcmezön.
Antal György, az Antal Mihály fia, a 14. népfelkelő
ezred katonája: hősi halált halt a bulgáriai harcmezőn.
Talán ugyanazon a napon, a domb túlsó oldalán egy
másik Szeret menti faluban, Klézsén is előkerült az
anyakönyv. Petrás Ince János, a tudós pap, a csángómagyar
népköltészet első gyűjtője vette elő a tollát.
Nehéz szívvel ezúttal, mert most nem balladás halált,
hanem falubeli jó hívének, jó emberének (mindenki jó
embere volt neki Klézsén, a faluban megfordult tudósok,
utazók feljegyzéseiből tudjuk ezt) tényleges végzetét
kellett feljegyeznie:
Istók András, az S. ezred katonája: hősi halált halt a bulgáriai
harcmezőn.
Sűrűn érkeztek akkoriban ilyen értesítések Csángó-
földre is: egy név, egy ezredszám, a halott életkora, néha