Beke György: Csángó passió. (pdf)

növekvő távolában, a bátorság jelképe lett. Hiszen a hajdani
ősök egyenesen a hatalmas bécsi császárral szálltak
szembe. Ivadékaik is megőrizték lázadó természetüket,
a bojárok, a tiszttartók, a csendőrök mindig nagyon
nehezen „boldogultak” velük. Majdnem minden forró-
falvi évtizedre esett helyi lázongás, 1907 tavaszán pedig
nagyon magasra csapott itt a láng.
Nemcsak bátor, de okos lázadók is voltak az 1907-es
forrófalvi lázadók: foldfoglalással a jövőt akarták kicöve-
kelni maguknak a Szeret mentében. Éppilyen okos
„lázadás” volt a forrófalvi születésű Petrás Ince Jánosé,
aki a nyelv, a lélek és e kettőt egybeölelő népköltés emlékeit
emelte ki a feledésből, adta át a jövőnek.
Farkas János is énekelhette azokat a népdalokat,
melyeket Petrás Ince János tett ismertté mindörökre.
Miért ne lehetett volna nótafája Petrásnak? (Az énekesek
nevét akkor még nem örökítették meg rendszeresen,
mint későbbi időkben.) Énekelhetett neki katonadalokat
is? Miért ne? Szerették ezeket a nótákat a csángó férfiak.
Katonanótáik Erdélyből átkerült magyar dallamokhoz
simultak, szövegük is változat volt. Talán még
Nagy István moldvai fejedelem idejében hozták magukkal
Erdélyből e dalokat; csángó szájhagyományok szerint
őseik nagy csapatban érkeztek akkor a havasokon
túlról, s kemény katonák voltak István vajda seregében.
Törökverő bátorságtikért egész falvakat kaptak jutalomképpen
az Aranyosbeszterce mentében. Más obsitos
magyar katonák a régi csángó falvak fészekmelegébe
telepedtek. Csatákhoz, szenvedésekhez, az élet próbáihoz
szokott emberek voltak, éppen katonai szolgálatuk-