Beke György: Csángó passió. (pdf)

falukban a magyar tánc- és zenekultúra legrégibb emlékei
találhatók.
Van immár „Kallós-divat” is: oda mennek, ahol
ő gyűjtött, utánozzák, nyomába erednek. Nem szereti
ezt, nem híve a tallózásnak. Igyekszik minden kalászt
begyűjteni, nem hagy semmit a tarlón. „Időpocséklás
egymás nyomában járnunk - véli - , mikor oly sok az elvégezni
való.”
S tájakat, falukat sorol fel, ahová a fiatal gyűjtőket irányítaná.
A Küküllő alsó vidékére, Vámosgálfalvára,
Medvesre és a többi helységekbe. Megismétli: a folklórgyűjtő
nem tallózó, más után szedegető, hanem felfedező.
^
Ilyen felfedező volt Petrás Ince János, aki Klézsén
kezdte el a moldvai magyar népköltészet gyűjtését. Ez
a népköltési gyűjtemény, amely - Szabó T. Attila jellemzése
szerint - „szinte minden előzmény nélkül már jelentős
számú népballadát és balladás jellegű dalt tartalmaz,
a Petrás Incéé, elsőként éppen a moldvai csángóság népköltési
anyagából mutat be klasszikus szépségű darabokat”.
Petrás Ince nyolcvannyolc csángó éneket jegyzett
le a falujában. Kallós Zoltán még harmincöt teljesen
ismeretlen népballadát talált itt, Klézsén.
A két sorsot én valahogy egymást teljesítőnek tartom.
Petrás Ince gyűjteményét sokáig közöny takarta. Életét,
sorsát most sem tartjuk kellően számon. Észrevétlenül
mentünk el halálának nyolcvanötödik évfordulója
mellett. Jó, nem volt kerek évforduló. De a hetvenötödi-
ken is éppen ilyen süketek és némák maradtimk!