Beke György: Csángó passió. (pdf)

kultúráját a „múveletlenség” bélyegével látná el. A falusi
ember eleve műveletlen, minden szokása babonás naiv-
ság, minden tudása pusztán tapasztalati, s így képtelen is
bármilyen szintézisbe emelni azt, amit tanul és tapasztal.
Falusiaktól is hallottam igen lebecsülően szólni saját
műveltségükről. Ez a bosszantóbb és aggasztóbb. Félreértések
elkerülése végett: nem valamiféle falunosztalgiát,
múltba fordulást, megrekedést szeretnék idealizálni!
A műszaki fejlődés, a falu kulturális életének igazodása
a városéhoz, a sok jóval (s persze, nem mindig
csak jóval) járó utánzás kétségtelenül lényegében átalakítja
a mai és holnapi falu műveltségét is. De ami értéket
kigyöngyözön a falu a maga múltbeli életében, annak
mindenképpen bele kellene épülnie ebbe az új műveltségbe.
Ismernünk kell, biztos érzékkel megkülönböztetnünk,
hogy mi is az a kincs, amelynek az elkótyavetyélése
nemcsak a falut, de egész kultúránkat nagyon meg-
szegényítené.
ím e, egy hallatlanul izgalmas műveltségkör jelentkezése
egy írástudatlan moldvai csángó-magyar falusi
asszony énekeiben! Hatoljunk bele, és nemcsak a nyelv
évszázadok mélyéből feltörő hangulatát, ízeit érzékelhetjük,
hanem a balladákat, keserveseket, szerelmi vagy
tréfás dalokat őrző, éneklő, alakító falusi asszony lelld
gazdagságát, erkölcsi tisztaságát, érzelmi kulturáltságát
is. Mert, ha nem is Szályka Rózsa szerezte, ő csupán
„éneklette” kedvenc darabjait, az is jellemző, hogy mi
ragadja meg egy nótafa lelkét, szívét s vésődik be az
emlékezetébe. A válogatás az ízlés, igény és felfogás vizsgája.
De még mennyire az! Egy előadóművész önmagá­