Beke György: Csángó passió. (pdf)

zán, lélekben a közös gazdasághoz. Néha az a benyomásom,
hogy egyik-másik nem érzi: a magáén dolgozik,
nem a bojár földjén. Az emberek többsége magába forduló,
csigaéletet él, mint régen. Látja, ezekre nincs rubrika
a kimutatásokban.
Klézsén is ugyanezt a csigaélet-hasonlatot hallhattam
a tavaly...
- Úgy tűnhetnék, hogy nekünk, mérnököknek még jó
is ez a közöny - folytatja a Bálcescu községbeli elnök,
sovány álla idegesen megrándul. - Hát én nem szeretem
a közönyös embereket. Inkább veszekedjenek, inkább
legyenek igazságtalanok velünk, mérnökökkel. Kinek jó
az, ha bármit megparancsolhatok nekik?
- Lélek görcse, az oldódik nehezen...
Egy pillanatra meglepődik ezen, hallgat. Nézzük egymást
csöndes békével, őszinte szándékkal, de gyanakodva.
- Lélek görcse? Lehet, hogy igaza van... Amit eddig
felmutattunk, azt csak a szorgalom érte el itt. Mennyivel
többet érhetnénk el itt, ha öntudat is társulna melléje.
Most már meg sem tudnám állítani, úgy nekimelegedett:
- Mert a szorgalom, amire kezdetben oly biztosan építettünk,
akadállyá is válhatik. S ha nincs öntudat, nehezen
tudjuk az ilyen akadályokat legyőzni. Jöjjön el a raktárba,
tele van vegyszerrel. Gyomirtó vegyszerrel. Nem
használjuk. Egyszerűen azért, mert akkor nem kell
kapálni, és milyen munkát adjak az asszonyaimnak?
A saját földjükön, a saját falujukban, a saját gazdaságukban
mégiscsak joguk van atihoz, hogy dolgozzanak.