Beke György: Csángó passió. (pdf)

közönség is a magyar folklór egyik fontos lelőhelyeként
ismerheti ezt a falut: az itt énekelt Ifjú Mátyás király balladát
Haralambie Grámescu felvette az Intrecerea florilor
(Virágok vetélkedése) című, a romániai nemzetiségek
folklórját bemutató fordításkötetébe. Ebben a faluban
élt Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa (még véletlenül se
mondta magát másként, csak így, a magyar névszokásnak
megfelelően, amiről másutt nagyon sűrűn megfeledkezünk!),
szült kilenc gyermeket, négy maradt életben,
felnevelte őket, főzött-mosott a helybeli bojárnál béres-
kedő urára, tehát jellegzetes szegény rendű, csángó
parasztasszony sorsa volt az övé. Nemcsak iskolába nem
járatták, de szülőfaluját is csak a legközelebbi megye-
székhelyig, Bákó városáig hagyta el, vagy a szomszédos
csángólakta falukba ment át. Valamennyi éneke - ballada,
keserves, szerelmi vagy tréfás dal - ilyképpen szervesen
beletartozik falujának csángó-magyar folklórkincsébe,
nem másutt hallott és „hazahozott”, továbbmondott
népköltési alkotások. Szályka Rózsa számára az
éneklés az önkifejezés nélkülözhetetlen formája volt.
Megható őszinteséggel vallott erről Kallós Zoltánnak:
,fSze nem es hallgatok soha, met ha magamra vagyok, alhat-
nám. Örökké dünnögök valamit. Amég elalitom e bubát es,
örökké mondok. Máccor iénekelni fogok, s biiőgésre menen
ki. S szeretem es iénekelni. M et ha nem tudniék iénekelni,
nem es tudom, mi lenne velem.”
Énekei szinte kivétel nélkül azonnal ismerősen csengnek
a fülünkben. Ez a dallam, ez a történet, ez a fordulat
így vagy nagyon hasonlóan él nálimk is, kiálthat fel
a csíki, udvarhelyi vagy éppen szilágysági magyar, aki