Beke György: Csángó passió. (pdf)

lása, a gát már állt körös-körül, a belvizek elvezetése lett
a legfontosabb feladat.
Idemásolom akkori írásom néhány sorát, a kolozsvári
Utunk 1965. július 2-i számából:
„Reggel várom a traktorokat, a gát szegélyén létesített
kikötőnél. A gát alatt, a szárazföldön óriási csövek. Ezeken
emelik át a szigeten rekedt vizeket a folyamba. Épül
a szivattyúállomás. Keszonisták sürgölődnek. Velük
ismerkedem. Babuska István, 1939-es születésű plosz-
kucényi brigádossal. Az egész brigád a falujából került
ki. Itt van a sógora, a barátja, az ismerőse. A távoli Bákó-
környék fiai ott találtak maguknak jó kenyérkeresetet.
Ploszkucényiak dolgoznak Galacon is, vagy hetvenen,
a fete§ti-i lápon jó negyvenen.
- A maguk falujából mindenki keszonista lett? - kérdezem.
- Me^ ferár.* Jó meszterszég az. Egy elment, a többi
utána. Úgy mozgatjuk moszt a folyókat, mint tekenőben
a vizet. Kell ez a meszterszég mosztan.”
A Nagy Szigetről jövünk, ez az emlék adott kedvet és
biztatást a kerülőhöz a téli ködben. Bent, a faluban
Babuska István brigádjáról érdeklődöm. Valahol telepen,
építkezésnél dolgozik, felelik. De nem Babuska,
hanem Bakuska, mondja egy idősebb csángó férfi. Megcsalt
volna a fülem, mikor először lejegyeztem - nyilván,
hallás után - a nevét? Előveszem Domokos Pál Péter útikönyvét,
A moldvai magyarság 1941-es, harmadik, bővített
kiadását. A moldvai csángók sorsának apostoli lelkü­
* Kovács (román kölcsönszó).