Beke György: Csángó passió. (pdf)

főnév, de a többi szófaj is képviselve van, kivéve a számneveket,
a névelőt és a névutót. Mindig jellemző egy
nyelvjárásra (egyáltalán a nyelvre) az igék eredete,
hiszen mindennapi beszédünkben az ige a mondat lelke,
a mondat motorja, amely dinamizálja. Az ige önmagában
is megél, örmiagában is képes mondattá válni, mondatot
alkotni. A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönsza-
vai közül 2000-2100 a főnév, s csak 220 az ige. Alig több,
mint egy tized. Találni a románból kölcsönzött igék
között fontos cselekvést jelölő szavakat, de a legfontosabb
emberi cselekvések, állapotok jelölésére a csángó
ember magyar szavakat használ: amit kipróbál, azt meg-
cserkálja, ha szeret, akkor jubil, de magyar szóval fejezi ki
azt, hogy él, hal, jön, megy, jár, kel, eszik, iszik, alszik,
fekszik, ül, csinál, dolgozik, kaszál, vet vagy arat.
Márton Gyula tudósi figyelme a moldvai csángó nyelvjárás
román kölcsönszavainak vizsgálata során kiterjed
a szókészlettanra, a jelentéstanra, a hangtanra és az alaktanra,
tehát a nyelv felépítésének egészére. Azt kutatja,
hogy az átvett román szavak miként illeszkednek be az
átvevő magyar nyelvjárásba, milyen jelentéssel honosodnak
meg (eredeti vagy módosult jelentéssel-e), miként
viselkednek a román kölcsönszók mássalhangzói az új
nyelvi összefüggésben, például érvényesül-e a magyar
nyelvre oly jellemző tendencia, a mássalhangzó-torlódás
feloldása, vagy, mondjuk, az eredetileg román igék idomulnak-e
a románban ismeretlen magyar alanyi és tárgyas
ragozás szabályaihoz. Márton Gyula meggyőző {példákkal
igazolja, hogy noha a csángóban a mássalhangzótorlódás
feloldására aránylag ritkábban került sor, mint