Beke György: Csángó passió. (pdf)

tos, hogy a kolozsvári egyetem magyar nyelvészei az
utóbbi két évtizedben végre feltérképezhették nyelvjárásukat,
tájnyelvi sajátosságaikat. Begyűjtötték a népköltészetüket.
Vannak immár értelmiségijeik. Tanárok,
m érnökök - inzsellérnek hívják őket a moldvai csáng
ó k -, tanítók. Nem sokan, de azért vannak. A Beszterce
völgyében lefolyt nagy építkezések, elsősorban a vízerőmű
telepe megmozgatta ősi földműves életrendjüket,
sokan váltak közülük ipari m unkásokká. Koós Ferenc
több m int egy évszázaddal ezelőtt a magyarul tudó m oldvai
csángók számát a szereti, besztercei és tatrosi kerületekben
negyvenezerre becsülte. Hangjából kicsendült,
hogy ez a szám szerinte állandóan apadni fog. A mai
nyelvészek, akik személyesen járták be a moldvai csángó
falukat, valójában először közelítettek meg módszeresen
ezt a rendkívül érdekes nyelvjárási vidéket, ötvenezerre
teszik a mai moldvai csángó-magyarok lélekszámát.
Emlékszem egy jó évtizeddel ezelőtt tett barangolásaimra
a moldvai falvakban. Tanítók idéződnek fel előttem
, Zudor Attila, Kallós Zoltán, m ind a ketten Lész-
pedről. Kallós a dalkört vezette volt nagy igyekezettel és
hozzáértéssel. El kell mennem hozzájuk újabb látogatásra,
ki lehet még ott Lészpeden tanító ismerőseim
közül, m iután anyanyelvű iskola már nincsen? Szabófalván
Lakatos Dem eter népköltőhöz m ehetek. Ez
a „Lakatos M itika” - ahogy a falujában nevezik - ipari
m unkás m ár, m iként a tízezer lakosú Szabófalva férfi-
népe szinte kivétel nélkül az le tt. . . Albu Zsiga most
Zágonban tanít, emlékezhetem, milyen szenvedélyes
szeretettel járt, tett, dolgozott moldvai tanár korában.