Beke György: Csángó passió. (pdf)

,Jcényszergazda” volt Válaszúton. A húszas évek elején
a román nyelvvizsgák ürügyével kitették a vasúttól.
Valamiből meg kellett élnie. Nyugtalan szíve mindörökké
„vasúti” maradt: ő volt a kommmiisták egyik
helybeli szervező embere. Zoltán emlékszik rá, hogy
gyermekkorában a csendőrök esztendőnként legalább
egyszer felforgatták a házukat és környékét. Röpcéket
kerestek. Kereshették; a református templom orgonájában
voltak eldugva. Mikor szorult a hurok, egy Augustin
Mese§an nevű román ember, akinek nem volt családja,
s úgy érezte, hogy őt nem siratják meg olyan keservesen,
a román csendőrök előtt magára vállalta a felelősséget
a szervezkedésért. Akkoriban jelent meg az egyik
kolozsvári újságban: „Kommunista sejtet lepleztek le
Válaszúton”... 1944 őszén Kallós Mihály alapította meg
a helyi pártszervezetet, elnöke lett a Magyar Népi Szövetségnek
és a helybeli szövetkezetnek. Majd... jöttek az
ötvenes esztendők, megérintette a keserűség. Bíróság elé
került, mert „többet vetett az előírtnál”. így lehetett
olvasni az akkori újságokban. Ha kevesebbet vetett
volna? Akkor azért kerül törvény elé. Nagy háza volt,
éppen székháznak való a termelőszövetkezet számára.
Igaz, a házát később visszaadták, és azt mondták, hogy
felejtsen el mindent. Nem volt ereje felejteni. Közben
amúgy is eszébe jutott, hogy ért a gépekhez. Elment
traktorosnak. Kolozsváron, Tordán dolgozott traktoron,
dicsérték, szerették is.
Fia, Zoltán is vándorló, de tudatos vándor, sokkal
nagyobb átfogójú körben, mint az apja. Az ötvenes évek
végén találkoztam először hírével a moldvai Lészpeden.