Beke György: Csángó passió. (pdf)

telműen civilizációt jelent. Nem egészen jellemző példa,
de ilyen is van. Jó, hogy van. Örvendek Pista Antal autójának,
még inkább biztos gyári munkahelyének.
A csángók „ingázása” régebbi, mint a szó maga, legalábbis
ennek mai értelme. Szokás volt ezen a tájon
régóta, hogy a férfiak felkerekedtek, csoportosan járták
az országot, alkalmi munkákat vállaltak, napszámoskod-
tak, résziben vagy pénzért arattak, szőlőkben dolgoztak.
Különösen a szőlőgazdaságokban látták szívesen őket,
nehéz kapáláskor. Forrófalva, Klézse, Bálcescu község,
Lujzikalagor, Lészped csángó férfinépének java része
évtizedekkel ezelőtt is ország vándora volt, mondom,
s így a földművesmunka nagy része meg a ház körüli tennivaló
az asszonyokra maradt.
Ez a vándor napszámoskodás továbbra is szokásban
van, de a moldvai csángó falukban megjelent a másféle
ingázó, aki vagy szakmunkás, vagy szakképzetlen alkalmazott
a közeli üzemek valamelyikében. A Bákó környékiek
a megyeszékhely gyáraiba, az északi csángók a románvásári
csőgyárba, a Tatros mentiek az új vegyi üzemekbe
járnak el dolgozni. A csángó faluk társadalmában
ugyanaz a folyamat megy végbe, mint országosan: falun
lakó, városba bejáró ipari munkásság alakul ki, itt talán
még gyorsabban, mint más moldvai vidékeken. Ennek
az oka pedig az, hogy a csángó falvak majdnem mind
közel esnek egy-egy, időközben erősen iparosított városhoz.
Az építkezéseknél, de bent az új üzemekben,
a gépek mellett is szívesen fogadják a szorgalmas csángó