Beke György: Csángó passió. (pdf)

cény csángóinak sz-elése alapján a nyelvészek rég megállapították,
hogy ez a falu amolyan apa-fiú viszonyban áll
az északi csángók nagy településével, Szabófalvával.
A ploszkucényiak többsége arról a tájról rajzott ide. Wei-
gand Gusztáv nyelvtudós, aki 1894 és 1%2 között járt
Moldvában, székelyeket is jelez Ploszkucényban. A falu
mai lakói nem tudnak székelyekről, noha a telepítés,
a falualapítás mozzanatai még elevenen élnek az emlékezetükben.
Míg más moldvai csángólakta falukban hosz-
szú századokkal mérik az időt, itt csak nemzedékek jelzik
a falu történetét. Legbiztosabban ennek a moldvai
csángó falunak az alapítását ismerjük, írásos emlékekből
és népi emlékezetből. András Péter raktáros édesanyja,
a most 85 esztendős András Demeterné úgy tudja, hogy
összesen négy család települt volt ide Szabófalváról.
A bojár hozta ide őket, munkáskézre volt szüksége,
s a csángó-magyarok jó dolgú emberek hírében álltak
akkor is. De csak felnőtt, munkabíró embereket fogadott
a bojár, bontja tovább az emlékezés fonalát Jakab
Péter, a téesz alelnöke. Az ő nagyanyja olyan kicsi volt,
szülei egy hordóban hozták, elrejtve, hogy a bojár emberei
ne vehessék észre...
Úgy megtelt közben a kas, újabb meg újabb rajokat
bocsátott ki innen is. Varga Mihály azt mondja a szövetkezet
udvarán (forgatják a közös kukoricát), hogy 1907-
ben Simon Demeter és néhány társa Dobrudzsába vándorolt
el, hátha ott könnyebb lesz a megélhetésük. De
két esztendő múlva visszajött az egész csapat.