Beke György: Csángó passió. (pdf)

Mostohaanya?
Csángó „nyomokon” járok megint; nincs ebben
semmi különös itt, Gyergyószentmiklóson, ahol a moldvai
csángólakta faluk majdnemhogy „szomszédosak”.
Igaz, át kell ugrani hozzájuk a havasokon, úgy legrövidebb
az út, de az áhítatos szépségű Békási-szoros, majd
a Beszterce vize is gyorsan, hűségesen elvezet Lész-
pedre, s alább, a Szeret menti községekbe. Sokan taposták
ezt az utat idők rendjén oda meg vissza, mostanában
még többen. Gyergyószentmiklós szakiskoláiban, üzemeiben
seregestől találni csángó-magyar fiúkat, lányokat
a Beszterce, a Tázlók, a Szeret mentéről; legtöbbje itt
ragad, megtelepszik, családot alapít. Barátaim a lész[>edi
Tankó Jánost ajánlották figyelmembe, az inmiár országos
rangra emelkedett szentmiklósi fiatal öntöde nagyon
fiatal szakemberét, akiből két esztendő alatt igazi gyer-
gyói munkásember lett. Hol keressem meg? Igazán nem
nehéz, özvegy Kémenes Istvánné házában lakik, felesé-
gestől, mivelhogy a Kémenesné nevelt leányát vette el.
Kémenesnét pedig a nagy temető mellett, a kicsi utcában
találhatom meg, félig utca még csak, félig mező, a neve
rangos; Győzelem útja, mert 1944 őszén álh'tólag itt
ereszkedtek volna alá a partizánok; ha mégis eltévednék,
Amáli néniről kérdezősködjek - így ismeri a környék - ,
arról az asszonyról, aki öt idegen gyermeket nevelt fel.