Beke György: Csángó passió. (pdf)

még jobban örülök. Nagy motor az igény az emberben,
hajtja az új házért, új bútorért, rádióért, televízióért.
S egyszer talán a művelődés vágyát is felébreszti bennük,
úgy igazán, ahogy kellene, gyötrő szomjúsággal. A betű,
a könyv, az anyanyelvű műveltség vágyát...
Morog a gép, kocsánt aprít a bogdánfalvi állane-
nyésztő farmon. Silózzák a kukoricaszárat. Por és zúgás
keveredik el az őszi köddel, amelyből kocsánnal tele szekerek
bukkannak elő, állnak a gép mellé. A traktoron
nyurga legény ül egykedvűen, fölényesen, mint aki tudatában
van annak, hogy egyetlen mozdulatával az egész
sürgölődést leálUthatná. Fél szemmel pillantok feléje,
a siló most az igazi látnivaló itt, a cementtel körülfogott,
modern siló, s mellette egy újabb, most építik. Az állattartást,
takarmányozást is gépesíteni kezdték, magyarázza
a farmfelelős, egy köpcös, idősebb férfi.
- Könnyítsenek csak az emberek életén, a gondozók
munkáján - mondom jóleső elégtétellel. - Száz ember
dolgozik itt az állattenyésztésben, asszonyok is.
A köpcös férfi csodálkozva néz meg:
- Igen, az is... habár... tudja... arra gondoltunk, hogy
nagyobb legyen a termelékenység.
Visz a tehénistállók felé. A trágya kihordását is gépesíteni
akarták. Eleve eszerint építették meg az istállókat,
cementvályúkat terveztek, hogy futószalag hordja ki
a trágyát az udvar végébe. A cementvályút azonban most
szalma és sár tölti meg.