Beke György: Csángó passió. (pdf)

Kovács György 1949-es riportkönyvéről is csak hallottak,
még Tóth Gyuri bácsinak sincs meg, pedig azóta is
keresi, hiszen ő is „ki vót téve” benne.
Tompos Ferenc újonnan kihelyezett tam'tó téli vakációját
Háromszék megyében töltötte, „és szünidő után
nagy csomag könyvvel és iskolai felszereléssel tért vissza
állomáshelyére, ahol őt örömmel várják”. Igen nagy
gond a csángó kisiskolások és a felnőtt lakosság ellátása
könyvekkel, de még füzetekkel is. „A háromszéki tanfelügyelőség
- nyilatkozta Boér János - most készít útnak
ezer irkát. Mert az is kell. És főképpen könyv, könyv!”
A Népi Egység 1947. december 3-i számának felhívása:
„Adjunk könyvet a csángó gyermekeknek!” - egész
Erdélyben visszhangzik. A szilveszteri mulatságokon
a Magyar Népi Szövetség emberei kis emléklapokat árusítanak,
ezek árából könyveket vásárolnak a moldvai
csángó gyermekeknek. Balogh Edgár 1948. február 2-án
arról számolhatott be a Népi Egység-htn, hogy mindenki
szívügyének tekinti a könyvküldési mozgalmat. Sőt,
arra is gondolhatnak, hogy „minden megye MNSZ-szer-
vezete vegye támogatásba egy-egy moldvai csángó falu
népét, a Magyar Népi Szövetség országos központja
segítségével teremtsen kapcsolatot vele, és értesülve
művelődési és egyéb szükségleteiről, igyekezzék azokon
segíteni”.
Bákóban, a tartományi könyvelosztónál megkérdeztem,
hogy hány könyvet küldtek az elmúlt esztendőben
Lészpedre. Egyet sem!
- Nagyon elmaradott népek lakják a csángó falvakat
- mondja kedvesen mosolyogva egy öregedő hölgy,