Beke György: Csángó passió. (pdf)

- Nem . Gyenge volt a termés...
Igen ám, de a szomszédos Forrófalván is éppen ilyen
gyenge volt a termés, s ott mégis húsz lejt osztottak, terményben
és pénzben. Többet is oszthattak volna, de
a jövedelem negyven százalékát építkezésekre, beruházásokra,
gyümölcsfa- és szőlőtelepítésekre tették félre.
Mondom ezt Istók Mártonnak. Tudja jól. Minden csütörtökön
a bákói hetipiacon találkozik a környékbeli
csángóság, mindent azonnal megtudnak egymásról.
- Forrófalva közelebb esik Bákóhoz - mondja az
elnök, nem túl nagy meggyőződéssel.
A száz hektáros forrófalvi zöldségesre gondol, mikor
ezt mondja, s van is ebben valami igazság. De zöldségese
Klézsének is lehetne, száz hektáros is. 1500 hektáros
a falu határa, a Forrófalváé kevesebb ennél, csak 1260.
Ott is szinte kizárólag az asszonyok művelik a földet,
kapálnak, gyomlálnak, szőlőt kötöznek. Csak a bras-
só-ploe§ti-i vasútvonalnál, pályamunkán, százhatvan
forrófalvi dolgozik, s ezenkívül még hányan járnak be
Bákóba. Mégis a megye legjobb téesze a forrófalvi.
Csángó lakói konok, szívós, dolgos népek, és önkínzóan
takarékosak. Az egyik forrófalvi agrármérnök, Anatolie
Untilá mesélte, hogy egy csángó gazda, a hetvenéves
Kósa Mihály házában látta, amint ebédre hamuban sült
tojást ettek. így került a legkevesebbe, a tűz úgyis égett,
a hamu meleg volt. A rántottéhoz zsír kell vagy olaj. És
ne gondoljam, hogy ez a Kósa Mihály valami elesett szegény
ember. (Nem is úgy mutat, megismerkedtem vele.)
Harmincezer leje van a takarékban, kamatra, s gyermekekről
sem kell gondoskodnia, mivel magtalan.