Beke György: Csángó passió. (pdf)

- Nem hallatszik el az ide... A Petőfi még kevésbé...
Szóba hozza a tévét is. Mostanában a moldvai relék is
közvetítik a csütörtöki és vasárnapi magyar tévéműsort,
persze Bukarestből. Összegyűlnek olyan házaknál, ahol
tévékészülék van, vagy az ideiglenes művelődési házban.
Az első műsor volt a legnagyobb élményük.
- N é, magyarul beszél! - kiálton fel egy idősebb férfi,
aztán megmerevült, s moccanás nélkül nézte végig
a műsort, mintha attól tartott volna, hogy elrezzenti
a képet, vagy a hangot - magyar hangot - a képernyőről.
Míg a falut járjuk, s ötletszerűen a művelődési életet,
a szokásokat, az emberek sorsának változásait vesszük
számba, Demse Antal végig velünk van, nem fizikai,
hanem úgymond, szellemi valóságában. A múzeumban
az alapító tanárnő Demsét dicséri, hogy az elnök mindjárt
megértette, miről van szó, és ő volt a legbuzgóbb
támogatója a kezdeményezésnek, másként nem lett
volna belőle semmi. A művelődési ház dolgában ő járta el
a hivatalos ügyeket, volt elegendő jámivalója. Lassan
úgy tűnt nekem, hogy ez a Demse Antal szinte már azonos
Klézsével magával.
Délebéd után Demse Antal útra öltözködik, téliesen,
mert huzatos az autóbusz. Belepillant táskájába, mint
egy diák-gyermek: a könyvek, füzetek rendben van-
nak-e? Ott-e az uzsonnára csomagolt vajas kenyér? Négy
órakor mindennap (szombat kivételével, mert az estiseknek
a szombat szabad) ott ül az iskolapadban, jegyez,