Beke György: Csángó passió. (pdf)

- Igen. Télen örökké bajunk van velük.
- S most mi lesz a délutáni iskolával?
- Van még busz később, azzal m enyek...
- Beírják hiányzónak?
- Tudják, hogy valami baj esett...
Róka János szomorú sorsa jut eszembe, azt is egy téli
napon, azt is a pásztorok...
- Maga mesélt arról a somoskai emberről, tudja.
Rókáról, hát vigyázzon magára, Demse Antal.
Elneveti magát, jóízű, magabiztos nevetéssel;
- Megszeh'dültek már a pásztorok is... Nem először
veszekszem velük. Csak ennyi bajom lenne m indig...
Többet is kibír ma egy klézsei bíró, többet kell kibírnia.
Lóbálja kezében iskolatáskáját, játékosan vagy a sietségtől.
^
Oldott kedvvel készülődöm útra, el Klézséről, a kellemes
téli délutánban. A szél ma nem fúj, mint tegnap reggel,
vagy nem érzem itt a völgyben, lehet, hogy hozzászoktam,
észre se veszem már.
Vannak jókedvű perceim, amikor a derűnek nem
nagyon tudnám okát adni. Jön, feltör, s eltölt, szinte ösztönösen.
Petrás Ince János, ha másutt mindég nem is, itt Klé-
zsén optimista volt:
„Egyébiránt, hogy a nyelvhez buzgó ragaszkodással
vannak, ha nem szólanék is, már onnan is világos volna,
hogy annyi sok viszonyok s változások között, századok
ehnúltával is, habár hibásan is, magyanil beszélnek...”
Koós Ferenc is derűsen távozott Klézséről: