A Szörényi bánság és Szörény vármegye története - MEK

142 A SZÖRÉNYI BÁNSÁG
levelei vannak, ezeket Karánsebesen, Lúgoson, vagy Marsinán
bizton adhatja át. ^) Lúgos és Karánsebes sorsa mostan szo-
rosabban, mint valaha járt együttesen, és ezentúl alig volt eset,
hogy akár a török, akár a keresztény hadsereg megtámadta a
két város egyikét, azonnal a másik ellen ne fordult volna.
Az egyezség daczára megtörténhetett, hogy a törökök
Karánsebest megszállani akarták, de az nem történt, mert midn
szeptember elején annak hire járt, hogy a törökök faltör
ágyúkkal Temesvárt elhagyták, az erdélyi föhadvezér bizony-
talan volt, vájjon a török hader Karánsebes vagy Szolnok
ellen fog-e fordulni.
Petrovics Péter soha sem hagyott fel azon gondolattal,
hogy Izabella uralmát az országban visszaállítsa. II. Henrik
franczia király 1552. nyarán maga igért segélyt a királynénak
és Petrovicsot is felszólította, hogy János herczeget Erdélybe
visszavigyék. Petrovics a törökökkel is érintkezett, és sikerit
neki Ferdinánd minden törekvését Konstantipolyban meghi-
úsítani. A zultán Izabella és Petrovics többszörös kérelmeire,
melyeket a franczia követ d'Aramont is erélyesen támogatott,
elhatározá, hogy Erdélyt János király fia birja, s az 1554.
ápril 7-én kelt levélben a vajdának s az erdélyieknek egyenesen
meghagyta, hogy a királyfit vigyék vissza ; és az oláh és mold-
vai vajdákat pedig már elbb utasítá vala, hogy ebben segé-
lyére legyenek Petrovicsnak, kit díjelengedés mellett lugo si
és karánsebesi szandzsákká nevezett. Karánsebes
még akkor Ferdinánd király hségében állt, az akkori nemze-
dék felfogása szerint. De a karánsebesiek már akkor is kétfelé
kancsalogtak, a mi abból is kitetszik, hogy Kendi Ferencz és
Dobó István erdélyi vajdák 1553. szeptember 10-én Haller
Péter erdélyi kincstárnokot oda utasították, hogy Csery Bertalannak,
a karánsebesiek kémjének 3 forintot fizessen -) Kendy
Ortelius azt irja I. köt. 82. 1., liogj' Temesvár megvétele után
Mahomet pasa Karánsebes elé vonult, sdie eioe grosse und volkreiche
Statt \var,^ és ez, az ellenség erejét látván, megadta magát.
-) Török-magyar Államokmánytár. I. 9. lap. Feltn, hogy midn
T. Eákóczy György 1644. évben feleségének irja, liogy intse meg fiát, mi-
szerint mindenfelé kémeket küldjön, uévszerint csak Karánsebest és Lú-
gost emliti, a honnan ilyenek küldendk, — mintha az ide való lakosok