A Szörényi bánság és Szörény vármegye története - MEK

És SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 343
kodnak. Piccolomini ezredes, hogy jobb egyezségi föltételeket
nyerjen, azon hadicsellel élt, miszerint kiköté, hogy minden
katonája annyi lport és ólmot vihessen magával, a mennyit
elvihet, holott minden ember számára alig volt 2—3 töltésre
való készlet ; a vár is oly rósz állapotba hozatott, hogy azt
az ellenség rohammal könny szerrel bevehette volna, A kivo-
nulás eltti napon Piccolomini a pasát megvendégelte, és neki
aranyórát és burnótszelenczét és botra való fogantyút ajándé-
kozott. A pasa nem kevesbbé lévén udvarias. Piccolomininak
lovat küldött ajándékba, mely 12 aranyra becsültetett. Ezek
után a császári hadrség, mely lobogókkal, zeneszóval és két
ágyúval, tisztelgés közt kivonult, 2600 török fedezése alatt
Karánsebesre kisértetett ; a fedez csapat parancsnoka Ab-
dalli Aga nem. látván szükségét annak, hogy a császáriakat,
az egyezség értelmében. Lúgosig kisérje, miután már Karán-
sebesen talált császári ezredeket.
A törökök Mehádiáról Uj-Orsova ostromára indultak.
(L. e munka I. köt. 139^-140. 1.)
Az osztrák hadsereg most arra lett szükséges, hogy a
hazát saját földjén védelmezze. A császári sereg tehát oda-
hagyta Groczka melletti táborát és Pancsovánál a Dunán át-
kelvén, onnan június 13-án tovább indulva, június 28-án Ka-
ránsebesre érkezett, hol a Lobkovitz hadtestéhez tartozó 7-dik
zászlóaljjal és hét gránátos századdal egyesült; végre július
3-án Kornia mellett tábort ütött. Itt másnap az els ütközés
történt az ellenséggel, melyben az osztrákok gyztek ugyan,
hanem a gyzelem nekik háromszor annyiba került, mint az
ellenségnek a csatavesztés. Mindkét rész gyzelmét ünnepelte.
A korniai csata után a császáriak várták, mit tevk lesznek
a törökök, és miután különben ers es szakadt, csak júl.
8-án mozdult a sereg ismét elre, szép rendben, kell óvatos-
sággal és nagy fáradalmak közt, hegyes vidéken át. A pod-
gyász Kornián visszamaradt a szekérvárban, gróf Caraffa ve-
zérrnagy és Dickweiler ezredes fedezete alatt, és ezer lovas-
sal. Az óvatosan elnyomuló hadsereg várta, hogy az ellenség
mely a magaslatokon mindig mutatkozott, támadást intézzen.
Midn a császáriak elhada már közel ért az ellenség lovas-
ságához, egy pár ágyúi sütöttek el reá, mire ez némileg visz-