A Szörényi bánság és Szörény vármegye története - MEK

292 Á SZÖRÉNYI BÁNSÁG
mintegy 517 oláh lakosa van, kik vallási tekintetben a kupto-
rai gör. kel. plébánia alá tartoznak. A házak száma csak 69-re
megj; ezek közül egy kincstári és egy községi ház. Területe
2088 hold, 1390 öl. Van vasúti állomása.
Lapiisiiiczel határörvidéki falu, mely az oláhbánsági
végvidéki ezredhez tartozott, és a petniki századba volt kebe-
lezve. Most az újra visszaállított Szörény várraegye hatóságá-
tól függ. Valószín, de nem bizonyos, hogy az 1603. évben
említett Kis Lapusnik Plugova körül, a mai Lapusniczel
; feltn csak az, hogy Kis-Lapusnikon Pökri Gábor 1 és
Jósika János is 1 portáról adózott, és hogy tehát Pökri Gábor
a távolabb Lapusniczelben is (ha t. i. ez = Kis Lapusnik) bir-
tokos, valamint Lapusnikon.
Midn 1774. évben a zsupanek zászlóalj oláhbánsági
zászlóaljjá alakíttatott, és területi nagyobbítást nyert, a Kraj-
nához tartozó Lapusnicza a katonai területbe osztatott.
Ujabb idben az oláhbánsági határrezred pettniki századá-
hoz tartozott. Most Szörény megye terregovai járásában van.
A török háborúk idejében a lakosok sokszor kizavar-
tattak lakhelyeikbl , és az erdkben kerestek menedéket.
Visszatértükkor agyagból és fzfavesszkbl épült házaikat
mindannyiszor más helyre rakták, ugy hogy a falu fekvése
gyakran változott. Eredetileg, mondják, a Selistie nev vidé-
ken terült el. A lelkészi teendket a pervovai gör.-kel. plebá-
nus végzi itt. 1836. évben temploma újra épült, 1840. évben
pedig iskolája.
Az almásvölgyi ut Petnikról Lapusniczel falun vezet
keresztül. Lapusniczel 90 lábbal magasabban fekszik, mint
Mehádia a Dossu Bradului nev hegy tövében, egy patak mel-
lett, mely az »Oberschia veny« nev erdben fakad, és fél órá-
nyi távolságban a globui kulcsnál a krajovai patakba ömlik.
E területen még a Viru nalt, Isvor, Bekovetz és Ra-
kitz vagy Rakita hegyek fordulnak el.
A község területe 1757 hold, 991 öl. Itt 72 házban van
781 oláh lakos.
Lapusnik falu a Nera patak jobb partján, régen Szö-
rény vármegye halmosi kerületében, Dalbosetz és Bosovitz
közt. Simonfy István neje Borbála 1540. évben a miháldi és