Itt - Magyar Talajtani Társaság

Talajtani Vándorgyűlés, Sopron, 2006. augusztus 23-25.psezdoglejes barna erdőtalajok. 6/3: (sztyeppesedő) mély réti szolonyecek, szolonyecesréti talajok. 6/4: mélyben sós és/vagy szolonyeces talajok. 6/5: lápos réti talajokA rendelkezésre álló mérési adatok Magyarország bármely talajféleségére,talajfoltjára, illetve azon szelvényének bármely vastagságú rétegéremeghatározható a talajvíz, befogadására alkalmas pórustér, a felszínre jutó vízbeszivárgásának sebessége, a talajban tárolható víz mennyisége, sőt ennek„holtvíz”, illetve a növény számára hozzáférhető „hasznos víz” hányada is.Mindezek alapján lehetővé válik egy-egy táj, vízgyűjtő, körzet, üzem, esetlegegyéb természeti, adminisztratív vagy térképezési területi egység talajainakkorszerű vízgazdálkodási jellemzése, előre jelezhetők bizonyos időjárásihelyzetek várható vízháztartási következményei (felszíni lefolyás, árvíz, belvíz,túl nedves talajállapot, aszály), azok várható tartama, mértéke és ökológiaistressz-hatásai. A megbízható és időben történő előrejelzés alapján pedigmegfelelő vízháztartás-szabályozási intézkedések foganatosíthatóak a károshatások megelőzésére, kivédésére, elhárítására vagy mérséklésére.A talaj, mint Magyarország legnagyobb potenciális természetesvízraktározójaTermészeti adottságaink között meghatározó jelentősége van annak, hogy atalaj az ország legnagyobb kapacitású potenciális természetes víztározója(Várallyay, 2004, 2005b, 2006b). A hazánk területére hulló (átlagosan 550–600mm-nyi) évi csapadék mennyisége: 50–55 km³. A talaj felső egy méteresrétegének tározótere 30–35 km³. [A nagyság szemléltetésére csupán 2összehasonlító adat: a hazánkba belépő felszíni vízfolyások hozama 110–120km³/év; a Balaton víztömege 1,5–2,0 km³.] Ennek mintegy 55–60%-a a növényszámára nem hozzáférhető „holtvíz”, 40–45%-a pedig „hasznosítható víz”,amelyre vonatkozóan pontos területi adatok állnak rendelkezésünkre. Mindezazt jelenti, hogy a lehulló csapadék több mint fele (!) egyszerre „beleférne” atalajba, ha beszivárgását nem akadályozná a talaj tározóterének kisebb-nagyobbmértékű vízzel telítettsége (mint pl. 2000 tavaszán a csapadékos 1999. évi ősztkövetően) („tele palack effektus”), a talaj felső rétegének átfagyása („fagyottpalack effektus”), vagy a talaj felszínén, illetve felszín közeli rétegeibenkialakuló kis vízvezető képességű (lassú víznyelésű) réteg, ami megakadályozzavagy lassítja a talaj nedvességtározó terének feltöltését („ledugaszolt palackeffektus”). Ez következett be a Magyar Alföld hatalmas kiterjedésű nehézmechanikai összetételű (nagy agyag- és duzzadó agyagásvány-tartalmú) ésszikes talajain. A talaj még a hosszabb-rövidebb belvízborítás alatt sem ázott bemélyen, nem „használta ki” legalább a felső egy méteres réteg víztárolókapacitását. S ezért fordult elő azután – nagy területeken – az a helyzet, hogy abelvizek természetes eltűnése vagy mesterséges eltüntetése után acsapadékszegény nyári időszakban a talaj viszonylag vékony rétegében tározott16