Itt - Magyar Talajtani Társaság

Talajtani Vándorgyűlés, Sopron, 2006. augusztus 23-25.A hulladék eltávolításának egyik módja a települési szilárdhulladéklerakókban történő rendezett lerakás. A lerakásra természetesenelsősorban olyan területeket használnak fel, amelyek termékenysége, illetveművelhetősége az egyéb célú emberi beavatkozás (pl. bányászat, nagyarányútereprendezés) következtében jelentősen és tartósan megromlott, viszontkialakításuk miatt megfelelnek nagyobb mennyiségű hulladék tárolására. Ezenterületek művelhetőségének helyreállítását, ismételt termővé tételét nevezzükrekultivációnak (Vermes, 1998).A települési szilárd hulladéklerakók biológiai rekultivációjának legfőbbszakmai célja kezdetben alapvetően a hulladékfelület letakarása, és a lerakónaka természetbe történő visszaillesztése volt. A rekultivált területek fenntartásánakegy további fontos alapelve – az erózió és defláció megelőzése céljából – azállandó növényborítottság megőrzése és növelése (Stefanovits, 1977).Egészen 1996-ig a hulladéklerakók biológiai rekultivációja nem állt másból,mint valamilyen – nem meghatározott – minőségű talajréteg ráhordásából, majdannak valamilyen szintű – általában csekély mértékű – növényesítéséből. Atovábbi „feladatokat” elvégezte a természet (Barótfi, 2000).Napjainkra a biológiai rekultiváció ökológiai feltétele gyökeresenmegváltozott. Ennek legfőbb oka, hogy az előírásoknak megfelelően a hulladéktérés a növényi vegetáció hordozására alkalmas talajréteg közé felső műszakivédelem létesül. Ez azt jelenti, hogy a hulladék felszínre egy több funkcióstalaj-rétegrend kerül úgy, hogy a talajrétegek között még a geoműanyag rétegekhasználata is előfordulhat. Míg korábban, felső műszaki védelem nélkül anövényi vegetáció gyökérzete számára termőrétegként gyakorlatilagrendelkezésre állott a teljes hulladéktest, addig ez a növőtér erősen lecsökkent afelső műszaki védelem rétegrendjében sajátos szigetelő feladatot ellátótalajréteg miatt.A hulladéklerakók rekultivációjának törvényi háttereHazánkban a hulladékokra vonatkozóan a jogszabályok egészen 2000-igcsak kormányrendelet, illetve miniszteri rendeletek szintjén, elsősorban aveszélyes hulladékok káros hatása elleni védelem érdekében szabályozták akülönféle tevékenységeket.Az Európai Uniós csatlakozásunkat követően az EU 1999 évi 31. számúirányelvéhez igazodóan, hazánkban megalkották a Hulladékgazdálkodásrólszóló 2000. évi XLIII. Tv. végrehajtási utasítását a hulladéklerakás, valamint ahulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyesfeltételeiről. Az ehhez kapcsolódó 22/2001. (X. 10.) számú KöM rendelet voltérvényben, amikor az itt ismertetésre kerülő vizsgálatainkat végeztük. Munkákelvégzésében fő célunk éppen az volt, hogy ezen rendelet hiányosságaitfeltárjuk, és módosításához szakmailag megalapozott útmutatással járuljunkhozzá.63