Itt - Magyar Talajtani Társaság

Talajtani Vándorgyűlés, Sopron, 2006. augusztus 23-25.A kommunális hulladékok lerakását és betömörítését követően, a beindulómikrobiológiai, kémiai folyamatok eredményeként depóniagáz keletkezik. Abomlás során gázkomponensként vízgőz, N 2 , némi H 2 , CO, de legfőképpen CO 2valamint CH 4 távozik a hulladékból. A depóniagázban kis mennyiségbenelőfordulnak még ammónia, kénhidrogén, és egyéb kénvegyületeket is (Haider,1996).A hulladéklerakók lezárása után a keletkező depóniagázok eltávolításatelepített gázkutakkal történik. Jól beszabályozott, aktív gázelszívás mellett adepóniagázok nagy részét – a felső lezárást, rekultivációt követően akár 60-80%-át – elszívják, hasznosítják, ill. ártalmatlanítják. (Speriling HansenAssociates et al., 2006; Ádány és mtsai, 2006).Egyes gázok közvetlenül mérgező hatást fejtenek ki. Ez – különösen amélyebb rétegekben – a gyökerek pusztulásához, illetve növekedésükgátlásához vezethet, illetve meggátolhatja azt, hogy a gyökérzet a teljestermőréteg vastagságot kihasználja (Gilman et al., 1982; Ádány és mtsai, 2006).A depóniagázok másik hatása az, hogy a talajból kiszorítják a vizet. Ezt kétmódon érik el: egyrészt a pórustérben meggátolják a víz mozgását, másrészt atalajkolloidok aktív felületéhez kötődve csökkentik a víz tárolását a talajban. Azeltávozó gázok vízpárát is szállítanak magukkal a talajból. A depóniagázoktalajt szárító hatása éppen a vegetációs időben a legnagyobb (Flower et al.,1981; Ádány és mtsai, 2006).A depónia gázok harmadik káros hatása az, hogy a talajból kiszorítják azoxigént. Oxigén-szegény környezetben a legtöbb növény gyökere nem képesmegfelelően fejlődni, ami szintén megnehezíti a víz- és tápanyagfelvételt(Flower et al., 1981; Ádány és mtsai, 2006).Fentiek alapján a 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet a felső műszaki védelemkialakítására vonatkozóan több szempontból elégtelen szinten kezelte abiológiai rekultiváció koncepcionális kérdéseit, ugyanakkor akár 30 évesutógondozási kötelezettséget is róhatott az üzemeltetőre! Az utógondozásnakpedig nagy hányadát a lerakó felületére telepített növényi vegetáció fenntartásaápolása, gondozása képezi.Anyag és módszerA szilárd hulladéklerakók rekultivációjának eddigiekben vázolt általánosproblémáinak felülvizsgálatára Dunakeszi település 1. számúhulladéklerakójának rekultivációját vizsgáltuk meg részletesen. Vizsgálatainkraazért volt szükség, mert a biológiai rekultiváció során telepített lágy- és fásszárú növényzet növekedése a kezdeti 1-2 év sikerei után jelentősen lelassult,sőt igen sok növény kipusztult, a talajfelszín jelentős részén még a lágyszárúborítás is eltűnt.65