Itt - Magyar Talajtani Társaság

Talajtani Vándorgyűlés, Sopron, 2006. augusztus 23-25.féle módszer alapján a területen (az 1981-90-es éghajlati adatokat figyelembevéve) 475-500 mm körüli éves párolgást számítottak. Ezen értékek az utóbbiévekből többen is meghaladták az éves csapadékmennyiséget (ld. fent). Anövényi párologtatásra ezek után már túl kevés csapadék marad, a kedvezőtlentalajadottságok és a viszonylag hosszú száraz, nyári időszak miatt még aszárazságot legjobban elviselő fajok is ki vannak téve a kiszáradás veszélyének.Zárt erdőállomány létrejöttének feltételei csak nehezen alakulhatnak ki, anövényzet hosszú szukcessziós sorával párhuzamosan a talaj adottságainaklassú javulása teszi azt csak lehetővé.A biológiai rekultiváció sikerének vizsgálati eredményeiA biológiai rekultiváció a felső műszaki védelem kialakítása (1997.szeptember) több lépésben valósult meg. A gyepesítésre 1997. októberébenkerült sor, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet által javasolt összetételűfűmagkeverék került felhasználásával. A fa és cserjefajok telepítése 1998/99.tenyészeti évben történt. Ennek keretében – a helyi adottságoknak megfelelően– csak szárazság és mésztűrő, továbbá alacsony légpára és tápanyag igényűfajok kerültek telepítésre. Ezek elsősorban a karsztbokor erdők és pusztaitölgyesek harmadrendű fa- és cserjefajai voltak, illetve néhány külhonos faj.A biológiai rekultiváció több éven át végzett monitorozása azt mutatta, hogyelegendő volt egyetlen aszályos év ahhoz, hogy a gyepesítés és fásítás kezdetisikere nagymértékben lecsökkenjen. 2000 évben az évi csapadék 400 mm alattmaradt, ami a gyep foltokban történő elhalásához, valamint a fásszárúakjelentős részének pusztulásához vezetett.A fászszárúak közül az ezüstfa, kinincs, tamariska és a betelepültnemesnyarak rendelkeztek a legnagyobb vitalitással. Ugyan kezdetben akarsztbokorerdők fa- és cserjefajai közül a galagonya, kökény, fagyal, vadkörte,zöldjuhar, virágos kőris, mezei juhar és sajmeggy összességében jelentősmennységben voltak megtalálhatóak, de ezek jóval gyengébb vitalitást mutattakés fokozatosan visszaszorultak. Néhány év után szórványosan megjelent aszürkenyár, bálványfa, néhány helyen az ostorfa és erdeifenyő.A lágyszárúak közül terjedni kezdett néhány invazív faj, mint a parlagű és aszíriai selyemkóró. Ezek visszaszorítása beavatkozást igényelt (Glialkáspermetezés és kaszálás)!A fásítás fejlődését leginkább az egyes évek meteorológiai viszonyai,elsősorban a csapadék mennyisége alakították. A behatárolt termőrétegvastagság miatt a talaj víztározó képessége nem igen növelhető. A vízhiányöntözéssel való pótlása sajnos a csurgalékvíz képződés veszélye miatt nemmegengedett. A 2000-es és 2003-as rendkívül aszályos évek utánbebizonyosodott, hogy csak az erősen szárazságtűrő fajok telepítése lehetsikeres, olyan hálózatban, hogy a növényzet összes vízigényét a mesterségesenkialakított termőréteg fedezni tudja.72