Itt - Magyar Talajtani Társaság

Talajtani Vándorgyűlés, Sopron, 2006. augusztus 23-25.1. táblázat. Kémiai, fizikai és biokémiai laboratóriumi adatok a négy vizsgált szelvénylegfelső genetikai szintjére vonatkozóanHV – humuszos szint vastagsága (cm); Sza – szerves anyag (%); WSC – vízben oldhatószén (ppm); ); T-érték – kationcsere-kapacitás (cmol/kg); Ureáz – ureáz aktivitás (molsN-NH 4 + /g.h); ß-Gl – ß –glükozidáz aktivitás (mols PNF/g.h Térf. tömeg –térfogattömeg (g/cm 3 ); av – agyagos vályogAz 1. vizsgálatot 2005 őszén végeztük el. Az eróziós fokozat mentén mértükaz ugróvillások egyedszámát tizenegy mintavételi helyen. Az összegyedszámcsökkenő tendenciát mutatott az eróziós fokozat mentén (2. ábra). Ez alól azelső mintavételi hely a referencia szelvénynél kivétel volt, itt ugyanis azugróvillások száma jóval alacsonyabb volt a többi ponton számolt értéknél,feltehetően mintavételi hiba miatt. A talajban élő ugróvillások számábanszignifikáns különbségek (F (2,41) = 9,2; p < 0,001) mutatkoztak a három eróziósfokozat között (nem, kis mértékben és nagymértékben erodált). A nem erodáltterülethez képest a közepesen erodált területen 40%-os, a nagyon erodáltterületen 75 %-os összegyedszám csökkenést tapasztaltunk (3. ábra). A talajegyszerűsített nedvesség-visszatartó képességének vizsgálatából szinténszignifikáns különbség adódott az ugróvillások számában a három eróziós szintközött (K-W H 2,9 = 7,2; p = 0,03). Az ugróvillások egyedszáma jól korrelált anedvesség-visszatartó képességgel (r = 0,89) (4. ábra).79