Itt - Magyar Talajtani Társaság

Talajtani Vándorgyűlés, Sopron, 2006. augusztus 23-25.Eredmények, értékelésA korábbiakban ismertetett (1.) egyenlet felhasználásával végzett olajvezetőképességbecslés eredményeit mutatja az 1. ábra. Az ábrán a becsült olajvezetőképességeketösszehasonlítva a mért olajvezető-képességekkel megállapítható,hogy a szénhidrogénszennyezés terjedési modellekben széleskörűen használt(1.) egyenlet az eredeti szerkezetű talajok olajvezető-képességét általábanalaposan alulbecsli, ezért az eredeti szerkezetű talajmintáknál az olajvezetőképességbecslésére az (1.) egyenlet nem alkalmas.A továbbiakban kerestük a mért olajvezető-képesség értékek kapcsolatát atalajparaméterekkel, hogy ezzel egy esetleges új becslési eljárást alapozzunkmeg.Campbell (1985) kutatási eredményeire támaszkodva azt tapasztaltuk, hogyaz alábbi típusú egyenlet adja a legjobb korrelációt a talajparaméterek(összporozitás, humusztartalom, stb.) és az olajvezető-képesség között.k tel,o = a . P összesb .k tel , vc .exp(d . Ag + e . Po), (2.)ahol k tel,o : a minták telítettségi szerves folyadékvezető-képessége (NAPLvezetőképessége) [m/s]; P összes : az eredeti szerkezetű minták számítottösszporozitása [%]/100; k tel,v c : minták hidraulikus vezető-képessége; Ag: agyag[%]/100; Po: por [%]/100; a, b, c, d és e: az egyenlet illesztési paraméterei.Vizsgálataink folyamán azzal a feltételezéssel éltünk, hogy az olajvezetőképességfügg az aggregáltságtól, valamint az aggregáltság összefüggésben vana talajok humusztartalmával. Ezért a mintákat két csoportra osztottukhumusztartalmuk alapján (< 0,5 H%, és >0,5 H%).167